Kézdi Imola Jászai Mari-díjas, többszörös UNITER-díjas színésznő. 1977-ben született Csíkszeredában. Tanulmányait Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen végezte. 2002–2023 között, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, jelenleg szabad(úszó)madár, Aradon él. Két gyermek édesanyja. Verseit 2020 óta közlik irodalmi lapok (Látó, Helikon, Székelyföld, Újvárad, Korunk). 2021-ben jelent meg első verseskötete (Miniallűrök, Koinónia kiadó).
Tavasz, nyár, ősz, tél — igen, így megy ez, de mi van, ha mégsem? Mi van, ha a csinosan illesztett járólapokról kiderül, hogy mindegyik örvényt takar? Mi van, ha ég a mennyezet és plafon az ég, és vaksin pislognak rajta a csillagok? Hogyan emészti meg az ember a gyomoridegent, mikor használható a lélekütőkártya, mit kezdünk magunkkal az alagsorsban, ahol rajtunk kívül ott tanyázik még a bűntudatalatti is, mit tehet útjának felén az, aki már csak halványan emlékszik magára, hogy mégse legyen belőle hintapalimadár? Kézdi Imola rájött! Ne essen kétségbe! Lapozza fel e könyvet, és tudja meg, hogyan kell kinyírni és egymásra ölteni a magyar nyelvet. E fülszöveg a szerző szavaival él vissza. (László Noémi költő)
Szeretek játszani, de csak úgy, ha a játék komolyan vehető. Mert más rétege van a nevetésnek, ha érzem mögötte, hogy sírhatnék is, te itt leszel. Enélkül a játék csak felület marad, amiben elveszünk. Imola versei játszani hívnak, és megyek, mert a szavak játékában tapintható mindaz, amit azok valóságához keresek. Hogy a kín megszólítható, olyan természetesen, mintha csak át kellene ölelni ahhoz, hogy ne megrendülten álljak, hanem önkéntelenül elmosolyodjak előtte. (Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő)
Szőcs Katalin legújabb könyve az égi iránynak megfelelő ötödik égtájhoz kapcsolódó erőkkel foglalkozik. Ez az égi iránynak megfelelő tér. A tér az ötödik elem, és magába foglalja a tűz, víz, levegő, föld elemi erejét. Elemi erők alkotják világunkat.
Az elemek jellege a természetben működő fényerőknek felel meg. Az elemi erőknek megfelelő fényrezgés hoz létre mindent, a színeket is. Nem véletlenül zöld kapcsolódik a tavaszhoz és kelethez, piros a nyugathoz, kék a télhez, sárga a nyárhoz, fehér az égi irányhoz. Az elemi erőket vagy természetelemeket jelölik mértani idomokkal, számokkal vagy élőlényekkel. Az elemi erők geometriai megfelelője szerint jelölték az ókorban az égtájakat, az istenfiak vagy istennők dicsfényét, fejfedőjét stb.
Harmadik, bővített kiadás
Ha a jelenlegi orosz–ukrán háborút tükörhöz hasonlítjuk és belenézünk, akkor nem az ukránokat vagy az oroszokat látjuk benne, hanem a saját képmásunkat. Megnyugtató lenne azt gondolni, hogy a tükörkép az üveg görbesége miatt torz. Valójában azt mutatja meg nekünk, amit az utóbbi évtizedek alatt annyira igyekeztünk nem észrevenni.
A könyvet alkotó cikkek végigkísérik a háború menetét, a béke utolsó heteitől napjainkig. Az elemzők többségétől eltérően a jegyzetek és az elemzések nem taktikai, illetve műveleti szinten boncolgatták az eseményeket, hanem a teljes kép megértésére törekedtek.
A Nyugat posztmodern kritikusaitól eltérően, Robert C. Castel cikkei „érted haragszom, nem ellened” hangvételét igen egyértelművé teszi a többes szám első személy használata.
A konklúzió is egyértelmű. Ezt a háborút az ukránok akkor is elveszítik, ha az oroszok nem fogják azt megnyerni. Ugyanakkor ez a háború az utolsó lehetőség arra, hogy tanuljunk a hibáinkból, és elvégezzük a szükséges irányváltoztatást a nyugati civilizáció jelenlegi pályáját illetően.
„Sine ira et studio” – részrehajlás nélkül ajánlom ezt a könyvet a Tisztelt Olvasónak. A Függőleges koporsó figyelemre méltó geopolitikai, történeti és kulturális kitekintést ad a jelenlegi orosz–ukrán háborúról. A sajátos összefüggéseket a katonai múlttal rendelkező szerző gyakorlatias szemüvegén keresztül láthatjuk-olvashatjuk. Megállapításait, következtetéseit, katonai szemléletű, mély elemzéseit bátor, őszinte, szókimondó stílusban tárja elénk. Fodor Ákos egysoros verse, a Háború: „Isten sírni tanul”, jól tükrözi az ukrajnai helyzetet. Halottak, sebesültek, tömeges menekülthullám, demográfiai leépülés, államcsőd, energiahiány, infláció. Robert C. Castel kiválóan cáfolja azokat a narratívákat és elemzőket, akik elfogultak az egyik vagy a másik fél irányában.
Prof dr. Resperger István ezredes
Én is betöltöttem a 18. életévemet, mint mindenki más, aki bevonul a hadseregbe. 1942-t írunk, szeptember elsejét, én pedig a II. világháború kellős közepén találtam magam..., mondjuk mindig is az volt az álmom, hogy katona legyek és szolgáljam a hazámat. Most lehet, hogy morbidan hangzik, de kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés emberre lőni, kíváncsi vagyok arra a sokkérzetre, ami elkap és arra a hihetetlen bűntudatra, ami azokban a percekben átjárja az egész testemet a talpamtól a fejemig, az agyamtól a szívemig és vissza. Én ezzel a nagyvonalú és gátlástalan lelkesedéssel léptem be a hadseregbe.
„Sütő povestește despre profesori abuzivi, despre concitadini sacrificându-și viața pentru a găsi ceva de mâncare și doctori lucrând doar pe bază de mită. Își amintește experiențele dure ale muncii forțate la canal, ale serviciului militar obligatoriu, precum și de abuzurile fizice și psihologice la care a fost supus de către aparatul represiv guvernamental. În centrul cărții se află de fapt istoria fascinantă a abilităților autorului de a rezista persecuțiilor sistemului.” – Kirkus Review.
Perioada descrisă este situată între 1972 și 1990. Locul este România comunistă, una dintre țările-satelit ale decadentei Uniuni Sovietice.
„Am încercat” este o colecție de povestiri ce reflectă viața autorului din fragedă copilărie până la vârsta de 28 de ani.
Cele 36 de povestiri despre fotbal pe stradă, albinărit, abuzuri, brutalități, urmăriri, muncă forțată, dragoste, informatori de Securitate prezintă un colaj inedit al vieții din România comunistă sub Nicolae Ceaușescu, unul dintre cei mai cumpliți dictatori ai secolului XX.
Aceste povestiri intime – electrizante, distractive și triste – ale vieții de zi cu zi sub un regim comunist, oferă cititorului fresce aproape inimaginabile ale unei perioade recente. „Am încercat” vă poartă pe un carusel emoțional și vă provoacă un sentiment de perplexitate, aproape de neîncredere, că asemenea evenimente se pot întâmpla în lumea modernă.
Gyuszi Sütő a crescut în Transilvania, România. Și-a petrecut copilăria făcând drumeții și schiind prin Munții Carpați, ajutându-și tatăl la albinărit și citind cărți despre o lume în care nu putea călători. Bunicii săi au supraviețuit ambelor Războaie Mondiale și i-au transmis tânărului o mulțime de povestiri care i-au modelat personalitatea. Actualmente trăiește în Oregon. Aceasta este a doua sa carte publicată.
Kivel aludjak el ma? Kevinnel, Benivel, Motyival, Motriusszal vagy Rogriusszal? Mi legyen, ha elalszom, és olyat álmodom, ami nem tetszik? Na, és ha tetszik, akkor mi legyen? Bármi lesz is, a lényeg, hogy menjünk valahová, gyalog, vagy villamoson, vagy éppen hajóval, de ha lehet, azzal inkább az égen! Miért? Mert ott menni jó, majdnem annyira, mint az erdő mélyén. Főleg, ha van holdgyertya, hiszen feltaláltuk! Sőt! Kopogógép is van, így megoldódott a világok közti közlekedés gondja. Ha nem hiszed, kérdezd meg Laurát és Nóciuszt. Vagy anyát, vagy apát! A legfontosabb, amit ebből a könyvből megtanulsz: semmi sem az, ami, amíg körül nem jártad, el nem töprengtél rajta, rá nem kérdeztél. És még akkor is kiderülhet valami egészen meglepő dolog. Például rólad!
László Noémi
költő, a Napsugár főszerkesztője
Sok varázslatos szereplőt mozgat első mesekönyvében az erdélyi szerző. Miközben bővelkedünk a megszemélyesített tárgyak, az autentikus kifejezések, mondatfűzések és szófordulatok áradatában, nemcsak Kevint, a karácsonykor tejért induló kisfiút kísérhetjük el álomszerű útján, de a hagyományból és a fantáziából bőven táplálkozó történetek jóvoltából különös figurákkal is megismerkedhetünk, és persze végül kiderül, hogy az örökké csukló grófné bajára mi lehet a gyógyír. Száva Csanád személyében új szerzővel bővült a magyar nyelvű gyerekirodalom.
Kiss Ottó
József Attila-díjas író, költő, meseíró
Mind ismerjük Erdélyt, Kolozsvárral és kincseivel együtt. De találkoztunk-e már az ismert utcákon angyalokkal? Hát a reggeli villamoson manókkal? Futottunk-e már bele a grófnéba, és ha igen, tudjuk, hogy hagyta abba a csuklást? A Kevin és a bűvös malom olyan mesekönyv, mely feltárja egy másik szemszögből a vidéket, megismerhetjük egy eddig rejtett, varázslatos oldalát a térségnek. Olyan mesekönyv, mely szórakoztató egyaránt gyermek és felnőtt számára, melyben minden ismerős, de új is egyben!
Lupescu Kata
a Kalózlány szerzője
Száva Csanád kötetében úgy hömpölyögnek a mese fodrai, mint a bűvös malom kerekén a Sebes-patak vize, és úgy tekereg a meseszellő, mint ugyanannak a malomnak a másik kerekén a völgyi huzat. Összetett szerkezet tehát ez a mesekönyv, világok születnek és érnek össze benne a szemünk láttára. Ide-oda repít egy álombeli utazásban. Közben számos rokonszenves szereplővel ismerkedhetünk meg, akik olyan otthonosan ingáznak a mesevilágok között, mintha csak átszállnának egyik villamosról a másikra.
Bertóti Johanna
zenész, költő
Sugár Jánost gyermekkorától érdekelte az időutazás kérdése, és elgondolkodott azon, hogy a jelenben járnak-e vajon időutazók. Az időutazó szinonimája tulajdonképpen az időjárőr, aki, mint egy parkőr, felügyel arra, hogy rend legyen; ő a kívülálló marslakó, Montesquieu perzsa hercege. „Ez az időjárőr mindannyiunkban benne van, és fel kell ébreszteni, hogy az visszafordíthatatlan véges időt, ami nekünk adatott, próbáljuk meg árnyaltabban kezelni” – hangsúlyozta Sugár János.
A projekt 2003 tavaszán kezdődött egy múzeumi pályázat révén, amikor a budapesti volt Moszkva téren kiállított lakókocsiba véletlenszerűen kiválasztott egyéneket invitáltak be (ezek többsége illegális erdélyi munkakereső volt), és arra kérték őket, hogy tíz percen keresztül folyamatosan beszéljenek, ami rögzítésre került. Az önként jelentkezőket pénzzel jutalmazták, a projektben résztvevők aláírtak egy adathasználati nyilatkozatot, de a személyazonosságukat nem ellenőrizték. Hat hétig volt a lakókocsi azon a téren, ezalatt főként egyéni élettörténetek hangfelvétele készült, amik átiratából jött létre az Időjárőr című könyv. Megalkotásának fő mozgatórugója, hogyan „kezeljük a jelent múltként. Vagyis képzeljük el, milyen lesz a jelenünk múltként egy képzeletbeli jövő számára.” Érdekes tapasztalat volt, hogy a beszélők kilencven százaléka azonnal a saját életéről kezdett el mesélni, és ez különös drámaiságot kölcsönzött a történeteknek.
BÍRÓ ERNŐ, 1969-ben született, kolozsi származású, Kolozsváron élő informatikus, feleségével Árvay Jolán Ilona matematika- és teológia-tanárral az Imalánc távimaközösség vezetői 14 éve, hét gyermek szülei és két unoka boldog nagyszülei. „A magam részéről ezt a könyvet ébresztőnek szántam. Minden embernek joga van az egyéni döntéseit meghozni, és ezek alapján élni az életét, de ne feledjük, hogy e döntések összessége határozza meg egy nemzet, még inkább egy nemzeti kisebbség sorsát és jövőjének alakulását. Ha tehát életünk kormányzása közben a kényelem, a közömbösség, a nemtörődömség oldalán állunk, akkor gyermekeinktől és nemzettársaink gyermekeitől vesszük el a jövő lehetőségét, megadván nekik a hagyományaink és kultúránk teljes elvesztésének alternatíváját. Ha pedig az élni- és alkotni akarás, az áldozathozatal, a nagycsalád vállalása, továbbá gyermekeink szellemi és erkölcsi oktatása mellett foglalunk állást, Istenbe vetett hittel és biztos kézzel kormányozzuk életünk hajóját, biztosíthatjuk a közvetkező nemzedékeknek, egyben nemzeti identitásunknak is a folytonosságát, a jövőt.”
KONDRÁT TIBOR vagyok, 1965-ben születtem a kolozsi kórházban, amikor itt még létezett szülészet és szanatórium is a helybeliek, valamint az erre járók számára. Két gyermek édesapja vagyok, és feleségemmel, Idával egy kislány unokának is örvendhetünk. Ha végignézek a családfámon, elmondhatom, hogy tősgyökeres kolozsi vagyok. Nem titkolom: büszke vagyok, hogy erről a csodálatos helyről származom. Olyan helyről, ahol valamikor sóbánya működött, s ahova manapság több száz és ezer kilométerről is utaznak a gyógyulni, kikapcsolódni vágyó emberek. Büszke vagyok, mert Kolozs felbecsülhetetlen kincsei a friss, sós levegő, az üdítő gyógyvíz, a csodálatos lila sóvirágok.
Bibza István Zoltán 1946. április 4-én született Kolozsváron. A Kolozsvári Protestáns Teológián végzett 1968-ban. Lelkipásztorként Magyarkiskapuson (1975–1980) és Kolozsvár-Törökvágáson (1980–2012) szolgált. 2000–2012 között esperes volt.
A több mint 50 éves igehirdetői tapasztalat mint az adott időnek egy vizsgálati „jegyzőkönyve” kristályosodik ki jelen prédikációskötetben. A nyugdíjaskorában elmondott igehirdetések sajátos utat járnak be a babiloni fogságtól az örökkévalóságig. Ez az emberi élet útja is. Ezen az úton a kötetben szereplő beszédek nyújthatnak támaszt az olvasónak, a vázlatok pedig a szolgálni készülő lelkipásztoroknak. A mellékelt hangfelvételek az elszálló szó sajátos lenyomatai.
Bibza István Zoltán így vall munkájáról: „Az én prédikációim nem tartalmaznak korszakalkotó gondolatokat, csupán egy szemtanúnak az élményeit, ötven év szolgálattal a háta mögött. Az értéke is csak annyi, mint Samária királyának, Hóseás szerint »forgács a víz színén« (Hós 10,7), de ezek olvasása által is »Isten nyissa meg előttetek az Ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkait (Kol 3,3/b).”
Bibza Gábor
Hírlapíró karrierem kezdetén az ágyam melletti kisasztalra mindig oda volt készítve egy zsebfüzet. Néha éjszaka felébredtem, eszembe jutott egy téma vagy egy mondat, muszáj volt azonnal leírnom. Manapság is – bár régóta számítógépen dolgozom – mindig kezem ügyében van egy jegyzetfüzet, ahova hirtelen támadt gondolataimat lefirkantom. Hiábavalóság – kiálthatta a hitetlen. Van értelme! – ordíthattam én. Hogy mi? Nem tudom. De a zsebfüzetek gyűlnek, mint ősszel a földre hulló levelek. Némelyek már pont olyan sárgák is, és a szél ugyanúgy elsodorja feljegyzett szavaimat, mint a száraz avart.
Anyone needing a comprehensive introduction to these prophetic books will find very substantial resources in Bálint Károly Zabán’s isagogical textbook. With thorough research and documentation, he opens up the wide range of scholarly viewpoints on issues of authorship, date, historical and cultural background and theological emphases. He provides not only an introduction to the biblical books but to the whole field of scholarship built around them.
Chris Wright
Global Ambassador, Langham Partnership
In this book, Bálint Károly Zabán displays his ability to present a wealth of accurately researched detail in a readable and instructive manner, together with significant critical insights. It is undoubtedly a work of high academic quality which will prove to be an indispensable reference guide for those engaged in study and research on the Prophetic Books.
James Patton Taylor
Professor Emeritus of Old Testament, The Union Theological
College and The Queen's University of Belfast, UK
Bálint Károly ZABÁN. BD (Protestantisch-Theologisches Institut
Kolozsvár/Klausenburg, Transsylvania/Siebenbürgen), MTh (The Queen’s
University of Belfast/Union Theological College, UK), PhD (The Queen’s
University of Belfast/Union Theological College, UK). His research focuses
on Wisdom Literature and Poetry in the Old Testament, including the Prophets,
more specifically metaphors, poetical devices and intertextuality. His PhD
was published in the BZAW series (vol. 429), bearing the title The Pillar
Function of the Speeches of Wisdom: Proverbs 1:20-33, 8:1-36 and 9:1-6 in
the Structural Framework of Proverbs 1 – 9. He has taught Old Testament
Scripural Knowledge, Old Testament Isagogics and Biblical Hebrew at the
Protestantisch-Theologisches Institut Kolozsvár/Klausenburg. He also fosters
research interests in the area of Church History, Protestant Church History,
Homiletics, and particularly its bearing on the Old Testament. Currently
ordained parish minister of Kisszántó Hungarian Reformed Church, Presbytery
of Bihar, King’s Pass Church District, Transsylvania/Siebenbürgen, SBL
liaison for Hungary and Transsylvania/Siebenbürgen and co-leader of the
Pál Medgyesi Langham Preaching Club, Transsylvania/Siebenbürgen.
A megyei első titkár bejött egy próbára, és rögtön mondta a mellette álló aktivistának: „ha meglátod a színpadon ezt a hosszú hajú szakállast, rögtön leállítod az előadást". Elkezdtek próbálni, mire ismét odaszólt a kis elvtársnak: „ha meghallod, hogy hangosan játszanak, leállítod a koncertet". Na, mondom, ebből cirkusz lesz.
Boros Zoltán
A hetvenes-nyolcvanas években a rock a fiatalok hangja volt, akik az elnyomó rendszer elől a rockzenébe menekültek. Akkoriban egy rockkoncert nyújtotta leginkább az együttlét örömét és a szabadság illúzióját. Az együtt zenélés, a rockzene mentett meg bennünket sok szomorú dologtól, ami a kommunista rendszert jellemezte.
Virányi Attila, Metropol Group
A magyar kulturális elit nagy része nem azért ült a kommunista pártban, hogy az én számat befogja, kicenzúrázzon vagy rendre utasítson, hanem volt egyfajta összekacsintás.
Csutak István, Garabonciás
Egy kizárólag magyar gyerekekből álló zenekart, amelynek ráadásul több százas rajongótábora volt, nyilván szemmel tartottak.
A klubot, ahol próbáltunk és koncerteztünk, folyamatosan ellen-őrizték, és tanácsokat kaptunk arról, hogy a színpadon mit szabad, és mit nem szabad tenni.
Borza Péter, Rival, Trans Express
Minket saját dalainkért kedvel a közönség. Emiatt igenis vannak elvárásaink a szervezőkkel, kiadókkal szemben. Ne vegyenek egy kalap alá olyan playbackelő dance-énekesnőkkel és csapatokkal, akiknek két számítógéppel „hangszerelt" slágere közül az egyik feldolgozás. Mi élőben játszunk igazi hangszereken!
Lénárd „Yogi" József, Knock Out
A divathullámok jönnek és mennek. Jó, hogy vannak, mert egy pillanatnyi lelkiállapotot tükröznek, kiszolgálják a táncos kedvűeket. De a rockzene olyan, mint a nap, mint az állócsillagok. Állandóan ott ragyog, függetlenül attól, hogy ma éppen a break, a rap vagy a techno hódít.
Weinberger Attila
ZILAHI CSABA
• 1963-ban született Kolozsváron, a Brassai Sámuel Líceumban
érettségizett. Időközben a Népművészeti Iskolában 3-3 évet
tanult előbb képzőművészet, majd klasszikus gitár szakon.
• 1987-ben diplomázott a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki
Karán, majd 1989 végéig gyakornokként dolgozott
Kolozsváron és Margittán.
• 1990 januárjától a Kolozsvári Rádió műsorvezető-szerkesz-
tője, zenei szerkesztője. Műsorai: Rockpanoráma, Metálmánia,
Zenebona, Rockmalom, Észbontó, Rock and Roll FM.
• 1990–1996 között a Kolozsvári TV-ben Klipp-Top, majd
az RTV magyar adásában Rocktáv címmel volt műsora.
• Rockzenei újságíróként rendszeres, kéthetente, illetve havon-
ta jelentkező újságoldalt szerkesztett az Európai Időben
(1994–2001), a Krónikában (2001–2004), majd a kolozsvári
Szabadságban (2004–2012).
• Fekete Kálmán: Blues 2 című kötetében (2001) az erdélyi
zenekarokról szóló fejezet szerzője.
• 2001-ben és 2002-ben az Erdélyi Gitártábor ötletgazdája és
főszervezője.
• 2003-ban MÚRE Nívódíjat kapott.
• 1992-től zsűritag több tehetségkutatón (Ki mit tud?, Talentum,
DEOT, Félsziget Talentum, Médiabefutó, LEMD, Siculus)
.jpg)
Balázs-Blénessi-Pataki Kincső 2007-ben született Kolozsváron. A János Zsigmond Unitárius Kollégium (JZsUK) tanulója, a kisállatai elhivatott szolgálója. Több nyelven és műfajban alkot.
A Forgácsba rágott emlékeim címet viselő emlékiratban egy durcás (mert felébresztették), fellengős (mert egy ostoba Homo Sapienssel kényszerül élni), (ön)telt (mert a pofája mindig tele van magvakkal) stílusú hörcsög nyílzáporként zúdítja a gazdi felé a beszólásait, melyeket nem véd ki egy páncélzat sem. A hepciáskodó rágcsáló legfőbb mottója, a „Vigyázat, harapok!" nagyon is igaz, hiszen sokszor oda mar, ahol a legjobban fáj. Rágd végig magad a komikus történeteken és a hörcsögtartási útmutatón, tanuld meg a verset, színezd ki a legújabb haveromat, és lépj be a fergeteges forgácsbuliba! Ajánlott korosztály: 5–99 év.
Deși numele familiei Hintz sună familiar pentru publicul clujean datorită Muzeului Farmaciei, această colecție de imagini arată ceea ce a rămas până acum aproape invizibil în lucrările de istorie locală. Imaginile din album fac vizibile femeile, mai puțin cunoscute pentru rolurile lor publice, dar care joacă un rol semnificativ în viața de zi cu zi a familiei, ele zidind căminul, familia și societatea în curs de emancipare a femeilor locale, precum și reprezentările și amintirile vizuale ale familiei. Ella Hintz a fost un fotograf amator foarte activ și respectat înainte de 1940.
În acest album, care conține 180 de imagini și cuprinde o perioadă de 40 de ani, apropierea și distanțarea sunt prezente simultan. Cartea readuce în Cluj-Napoca trecutul unei familii care a emigrat, permite spectatorului să pătrundă în viața unei femei din Clujul interbelic și, totodată, ne face să conștientizăm distanța în timp, societate și obiceiuri care ne separă de ea.
A MAN-MACHINE TRILÓGIA HARMADIK KÖTETE
2157-et írunk. A földi politikában egy űrhajón és egy feltehetően élhető bolygón dúlt események miatt teljes káosz uralkodik. Az újonnan megválasztott elnök,
Georg Okongwu sokat megtesz azért, hogy az előző kormány tévedéseit korrigálja; eközben Liones Nadkarni iskolai pedagógus unatkozva ül az interferencia-észlelője mellett. Mindketten különös információkat kapnak az űrhajóról, amely hat éve indult el a Botawui lakatlan bolygója felé: olyanokat, amelyek az egész emberiség jövőjét megváltoztathatják.
A MAN-MACHINE TRILÓGIA MÁSODIK KÖTETE
Eltelt 5,6 év, 2156-ot írunk, a Botawui bolygó közelébe érkezik az 54 000 ember és robot, akik a bolygón az élet lehetőségét akarják kutatni. Az úton létesített egyetem egyik fiatal végzőse, Val Erandsky éppen diplomájának átvételére készül, előkészíti a beszédét, amely kicsit sem könnyed és gyakori, hanem sokkal inkább kritikus
és racionális. Mindenesetre a hajó már igen közel jár
a Botawui bolygóhoz. A legénységet nem érdekli más, csak amiért jöttek: az élet!
A MAN-MACHINE TRILÓGIA ELSŐ KÖTETE
2151-et írunk. Egy ember és az általa alkalmazott robot közti különbség egyre csökken, a gondolkodás terén egyre inkább zárkóznak fel a gépek. Riyla Cantuo-Weiss világhírű fizikus egy űrhajó feldélzetére kap meghívást, amely egy élhetőnek tetsző bolygó felderítésére indul. Ugyanakkor minél következetesebben próbálja alkalmazni a racionalitás három alapgondolatát,
a társadalomban széles körben elfogadott ideológiát.
Mea fascia
delimitarea musculară între verbul a face sau a fi.
Bandaje împăturite, amânări.
Apăsare la imperativ.
Prima zi, întuneric. A doua zi, lumină.
Vocea limbii materne, indiferent care o fi,
devine fascicul de fibră interconexă.
Mea fascia
izomkorlát a tenni és a lenni igék között.
Összetűrt kötszerek, mulasztások.
A teher imperatívusza.
Első nap: sötétség. Második nap: világosság.
Az anyanyelv hangja, bármely is lenne az,
rostkötelékek hálózatává alakul.
Ma, amikor a testedzés és a sportolás kultuszát éljük, amikor úton-útfélen korosztálytól függetlenül bicikliző, gördeszkázó, görkorcsolyázó vagy éppen kocogó emberekkel találkozunk, és már nem lep meg senkit a Sétatéren jógázó, tai chizó hölgycsoportok vagy a sportgépeken tornázó nyugdíjasok látványa, nem is gondolnánk, hogy kétszáz évvel ezelőtt milyen viszontagságos úton indult el a kolozsvári sportélet, és hogy ebben mekkora szerepe volt iskolánk, a Báthory István Elméleti Líceum elődiskoláinak.
Páll Szabó Ferenc, Killyéni András és Boros Miklós Testnevelés és sport a Farkas utca 2. szám alatt című könyve nemcsak emléket állít a katolikus gimnázium sportéletének, megírva annak történetét, de olvasmányos, hangulatos történetekkel, visszaemlékezésekkel, emberi oldalukat felvillantva meg is eleveníti a kolozsvári közélet olyan alakjait, akiket csak fényképeken, lexikonokban, kitüntetésekkel borítva vagy tudományos munkák borítóján láthattunk.
A három szerző aprólékos kutatómunkájának köszönhetően megismerhetjük a kolozsvári Báthory-líceum elődiskoláinak történetét (Páll Szabó Ferenc munkája), a kolozsvári sportélet úttörőit a 19. század kezdeteitől, amikor a Viadaliskola jelentette az elit réteg számára a sportolási lehetőséget, a 20. század hetvenes éveiig (Killyéni András munkája), illetve a kommunizmus utolsó évtizedének és az azt követő harminc évnek a sportéletét és sportolási lehetőségeit is (Boros Miklós munkája).
Timár Ágnes
Tudom, hogy ez csak a csacskaságfüzetbe fér bele,
de valld be:
te is szeretnéd, ha karácsony-szilveszter után
rögtön március következne.
A megalázás s a megalázkodás
közötti szintkülönbség
olykor lényegi máskor jelentéktelen
osztozunk mi akarva-akaratlan
ködbálák mélyén a fényeken?
1972, Erdély – a szamosújvári örmény templom
udvara. Innen indul Sütő Gyuszi 18 évet áthidaló, valós élményeken alapuló eseménysorozata.
A könyv 36 fejezete gyermekként átélt történetekkel kezdődik, a szerző még alig töltötte be a 10 évet ekkor. Cserebogár-vadászatról, focilabdákról, parittyázásról és mindenféle játszótéri kalandról olvashatunk először, de ahogy telnek az évek – és ahogy egyre nehezedik az élet Ceaușescu kommunista diktatúrája alatt –, a témák és a szereplők egyre komolyabbá válnak. Gyorsan váltják egymást a megrendítő elbeszélések, melyek robbantásokról, vadállattal vívott élet-halál harcról, hegyi mentésről, kényszermunkatáborról, zuhanásról, üldözésről, kínzásról, besúgókról, titkosrendőrségről és a testi-lelki bántalmazás sokféle formájáról szólnak. Végül tanúi lehetünk a kommunizmus teljes összeomlásának, amelyet a szerző fiatal családapaként élt át.
Az 1980-as években a szürkeség, a hideg, a hiány, az elnyomás és a kilátástalanság a mindennapok része volt Romániában. De néha felcsillant az emberek közötti összefogás, segítőkészség, humanizmus és a legelkeserítőbb helyzetekből születő zseniális humor, mely elengedhetetlen volt a téboly túléléséhez.
Sütő Gyuszi Kolozsváron született és Szamosújváron nőtt fel. Gyermekkorát olvasással, kirándulással, sízéssel és méhészkedéssel töltötte. Jelenleg az Egyesült Államokban él, és számítógépes mérnökként dolgozik.
Az illusztrációkat a Budapesten élő fiatal grafikus művésznő, Danila Liza készítette.
A Hintz család neve a Gyógyszerészeti Múzeum révén benne van ugyan a kolozsvári köztudatban, mégis ennek az albumnak a képei láthatóvá teszik azt, amit nem őriz írás - a nagyvárosi mindennapokat, és a közszerepléseikről kevésbé ismert, a hétköznapokban viszont jelentős szerepet betöltő nőket, akik nemcsak az otthont, a családot, a helyi nők emancipálódó társadalmát építik a 20 század elején, hanem a család vizuális megjelenéseit, képi mementóit is.
Hintz Ella aktív műkedvelő fotográfus volt, és a 180 képet tartalmazó, 40 évet átölelő albumában, amelyet most kezében tart az olvasó, egyszerre van jelen a közelítés és a távolodás. Visszahozza Kolozsvárra egy kivándorolt család múltját, a nézőt beengedi a két világháború közötti kolozsvári nők és műkedvelő fotográfusok életébe, és mindezzel rádöbbenti arra az idő-, társadalom- és szokásbeli távolságra is, ami az egykori és a mai emberek között keletkezett.
Blos-Jáni Melinda – Újvári Dorottya
Udmurtia fővárosa, Izsevszk szovjet-orosz karakterű nagyváros, amelynek az orosz fegyveriparban betöltött szerepe miatt stratégiai jelentősége van. A környező kistelepülésekenazonban még élnek az udmurt hagyományok. Ezen a tájon sosem volt könnyű az élet, megszervezése nagymértékben a nők vállára nehezedik. Ezért is ők az udmurt identitás letéteményesei. Az udmurt identitásnak tehát vidéki bázisa van, miközben értelmiségük többnyire már a városokban, orosz környezetben éli mindennapjait. A posztszovjet évtizedekben innen próbálják újjászervezni a közösség életét, ezen belül is az udmurt nyelvű irodalmat. Mi, magyarok viszonylag keveset tudunk e távoli rokon nép irodalmáról, de Kányádi Sándor jóvoltából az 1980-as években hírét vehettük az elhallgattatott Asalcsi Oki történetének.
A finnugor népcsoportok irodalmával foglalkozó tanulmányok megegyeznek abban, hogy Asalcsi Oki „kétkötetnyi” költészetéből tehetséges udmurt költőnők egész sora bontotta ki szárnyait. Közéjük tartozik Tatjána Csernova, akivel a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, a 15. Finnugor Írókongresszuson találkoztam 2019 augusztusában. Lánya, az Erdélybe honosodott Anasztázia Petrova nyelvész nyersfordításaiból dolgozva erre az alkalomra készült el néhány verstanilag is kimunkált műfordítás. Lektorunk akkor is, azóta is Násztya férje, Demeter Miklós néprajzkutató és hangszerkészítő volt.
Kötetünk 37 verset tartalmaz, Tatjána Csernova költészetének szubjektív keresztmetszetét adva. A rendelkezésemre álló nyersfodítások átköltésében szabad kezet kaptam, de verstani szempontból is törekedtem a lehető leghűségesebb műfordítások elkészítésére. Munkám során az udmurt nyelvet meghatározó tömörség, néhány különleges költői eszköz (pl. alliteráció) vagy a szóvégi hangsúlyok dinamikája okozott némi nehézséget, azonban vigasztal a tudat, hogy Jánosi Andrea grafikusunk első olvasatra igent mondott a kötet illusztrálására. Nem jártunk tehát rossz úton!
Jelen írásnak nem tárgya elemezni Tatjána Csernova költészetét, amelyből az udmurt nép törékenysége és életvitelének belső feszültségei ugyanúgy kidomborodnak, mint az udmurt nyelven alkotó költőnő identitásában szorosan összefonódó nőiség, anyaság, szenvedély és szelídség, de különösen az udmurt karakterrel közösséget vállaló kortárs lírikus. Inkább arra biztatjuk olvasóinkat, hogy Tatjána Csernova versein keresztül vegyék föl a kapcsolatot udmurt testvéreink irodalmával!
Laczkó Vass Róbert
„Un alt aspect pe care autoarea cărții îl accentuează este necesitatea cunoașterii istoriei urbei nu numai din punct de vedere strict istoric, ci și
ca o modelare civică în adevăratul sens al cuvântului. Nu o dată am amintit și eu în diverse ocazii necesitatea cunoașterii trecutului orașului nostru, pentru că dacă îți cunoști orașul unde trăiești și-ți desfășori activitatea,
îl respecți altfel, și de ce nu, poți chiar să-l iubești. Lucrarea de față e o carte utilă, necesară și instructivă pentru toți locuitorii Clujului și nu numai,
fie tineri sau cu mai mare experiență de viață.”
Vladimir-Alexandru Bogosavlievici
„În ziua aceea fatidică Clujul a fost rănit. Această rană, în sensul fizic,
la propriu, al cuvântului nu s-a putut vindeca nici după decenii, nemaivorbind
de rănile sufletești, care au rămas pentru totdeauna. Case și agoniseli
de-o viață, realizate cu atâta trudă, au devenit mormane de moloz. Mulți supraviețuitori au avut norocul că nu și-au pierdut viața sub dărâmături,
sau că nu au fost nimeriți de schije.”
Gaal György
Kompromisszum
annyira bátor voltam hozzád
hogy megtanultam félni tőled
faragott bálvány maga mellett
nem tűr meg ellenszegülőket
akit egy szertartás igazol
az párbeszédre alkalmatlan
behódolok hát hogy neked se
kelljen szégyenkezned miattam
időszerűtlenségedet már
csak azért foglalom imába
hogy onnan bontakozzon ki a
szeretet létjogosultsága
A falvak dolgozó népét szeretném szolgálni – mondtam Tamási Áron szavait kölcsönvéve bemutatkozásként a magyar demokraták első országos elnökségébe történt megválasztásomkor az alapító kommunisták legfontosabb emberéről elnevezett Duna-parti közgazdasági egyetemen. A fehér lepedővel letakart alapító atya bizonyára furcsállotta az ott elhangzottakat. Mert olyan rendszeridegen mondatok hangzottak el akkor abban a díszteremben, amelyek korábban csak több mint három évtizede, huszadik századi forradalmunk/szabadságharcunk napjaiban. Mert akkor már túl voltunk a Fórumnak a Duna saját medrében tartásáért, az erdélyi falvak életben maradásáért szervezett nagy tüntetésein. Nemzeti talpra állásunk lelkesítő korszakát éltük.
Aztán, hisz úgy volt, megesett, ebből a hazafiúi nekibuzdulásból, a sok-sok önzetlen szolgálatból rendszerváltoztatás lett, szabad választások, az idegen csapatok kivonulása. Több évtizednyi idő után eljött ismét a demokrácia, a szólásszabadság, az egymás iránti bizalom valóra válásának a reménye. Akkor még, ebben a lelkesült hangulatban nem tudtuk, hogy az üveggolyókat már einstandolták a spontán privatizáció szervezői, a Pásztor fiúk. Hogy legszebb álmaink a derűs, jókedvű reformkorról a mi életünkben nem valósulnak meg. Már kijózanodásunk korában, az első szabadon választott kormány bukása után ültem le a honi társadalmi változtatásra, a rendszerváltoztatásra vállalkozó, zömmel vidéki, népi származék társaimmal, az MDF hadnagyaival, hogy a tanakodó beszélgetésekre alkalmat adó órákban sorra vegyük kudarcainkat, sikereinket, hiszen a levonható tanulságokkal nem csak magunknak-magunkban kell elszámolnunk.
Kozma Huba
MESÉK. TANÍTÓMESÉK. Életmesék. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Ez a gyönyörű mesefonál HÁROM GENERÁCIÓN áthidaló történeteket foglal magába – az emberi élet történéseiről, mély érzéseiről és ezek összefonódásáról, valamint a csodákról, amelyek az életünkben mindenhol jelen vannak, ha észrevesszük, vagy ha kell, megkeressük őket. Jelen vannak a természetben, annak körforgásában és az örök megújulásban.
E könyv KÉT MESÉT tartalmaz. Az első történetben egy beteg kisfiúnak, egy kíváncsi kislánynak és egy méhcsaládnak az életébe pillanthatunk bele. De valójában egy alma története ez, a természetnek és az emberi életnek örök körforgásáról.
A második történet egy testvérpár izgalmas kincskereső kalandjára visz el bennünket; megható, mély érzelmi húrokat megpengető befejezéssel.
Czire Hanga Debóra (17) Kolozsváron született, jelenleg Budapesten tanul.
A kamaszság nem életkor, hanem léthelyzet: az élet magasan izzó állapota. Félúton levés.
Annyira szerettem volna beszélni, de féltem. Ennek nem az volt az oka, hogy a kapcsolatunk ne lett volna elég nyílt és bizalmas, hanem az, hogy vannak dolgok, amiket nagyon nehéz, sőt, majdnem lehetetlen felhozni. A kimondott szavakat már nem lehet visszavonni, a következményeivel kell élni. Mi van, ha helytelen, ami lejátszódik bennem? Mi van, ha ez olyan dolog, amit az emberek inkább megtartanak maguknak? Mi van, ha ez is egy íratlan szabály? De honnan kéne tudnom? Honnan lehet megtanulni a kimondatlan dolgokat? Mikor kérdezhetünk arról, amiről nem szabad, mikor beszélhetünk azokról a témákról, amelyeket rejtegetünk?
Az élet egy rend alapú rendszer. Ez a rend szerinti összehangolódás ritmikus, akár a zene. Az ókor bölcselete szerint a fény terjedése a hangrezgéshez hasonló törvényszerűségen alapszik. A lét energiáit a hang hullámainak a természete írja le. A kiinduló Egy törvényének a rendje tartja együtt a rendszereket. A lét terében ez a rezgéshalmaz nem más, mint maga az élet zenéje.
Minden rendszer sajátja egy ritmus, egy dallam, de mindenik alapja az Egy rendjének ritmusa. A kozmikus törvény olyan, mint egy alaphangzás, melyből minden változat ered, és amellyel össze kell hangolódni.
Az anyagba ágyazódott szellemi fényerő rezgéseinek törvénye a hang terjedésének hetes rendszeréhez hasonló. Hét kristályrendszer létezik, hét lépésben szaporodnak az élő sejtek, a szellemi régiót is hét szint jellemzi. A teremtő és fenntartó energiaörvény hetes lépésből álló arányának megfelelően őrizte meg az ősi tudás a hét lelki-szellemi síkját és a síkok vezetőinek számát. Innen ered az ősanya-fának, az életfának a hét ágáról alkotott képzete, a hétmérföldes csizma, a hétágra sütő nap, a hetedhét ország is. Ilyen törvényszerűség jellemzi mind az ember energiacsokrait, mind a sztratoszféra Schumann-rezonanciáját.
A régi időktől fogva az ember próbálta megérteni, lejátszani és ábrázolható képekkel megközelíteni az életet adó és fenntartó erőt. A hun–magyar népi regevilágokban, bölcseletben rejlő tudás sok hasonlóságot mutat más régi népek emlékezetével. Több tudományág közös elemei kerülnek egymás mellé: a régi népek teremtéstörténetei, bölcselet, művészettörténet, geometria, fizika, kémia, díszítőművészet, a Kárpáthon néprajza.
A szerző Gyergyóújfalu szülötte (Hargita megye), felsőfokú tanulmányait a Iași-i Műegyetem Vegyészmérnöki Karán végezte 1969-ben, ott szerzett doktori fokozatot 1981-ben. Dolgozott vegyészként, fizikusként, kutatóként, osztály- és üzemvezetőként, kémiatanárként, egyetemi előadóként. 1991-től tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek, alapító tagja az Erdélyi Szépműves Céhnek, 1996-tól az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaságnak, 2001-től a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Kémiai és Műszaki Szakosztályának, valamint a Kriza János Néprajzi Társaságnak. A Heltai Könyvtár keretében működő Önismeret-Népismeret kör vezetője. Házas, négy gyermek anyja.
Válogatásunk zömében a 20. század szereplőire vonatkozik. Most, amikor már lassan magunk mögött tudjuk a 21. század első húsz évét is, értelemszerűen nem ignorálhatjuk az időközben felnőtt nemzedéket. Jelen válogatásunk egyik célja tehát, hogy a fiatalabb, sőt az egészen fiatal nemzedék egy-egy reményteljes képviselőjét helyezze az olvasó látkörébe, legyen az zeneszerző, előadóművész vagy zeneművészet más területén munkálkodó személyiség. Egy másik szempont szerint pedig megidézzük azokat a művészegyéniségeket is, akik bár itthon kezdték pályafutásukat, de az elmúlt évtizedek történelem alakította drámai körülményeinek következtében kénytelenek voltak elhagyni szülőföldeiket.
A kötet az erdélyi – főleg magyar – vallási mezőt és ennek mai állapotához vezető folyamatokat mutatja be. Először a vallás intézményi beágyazódásának rendszerváltás utáni átalakulását vázolja.
E történelmi egyházakra fókuszáló elemzésben a vallási alrendszer rendszerszintű jelenlétében bekövetkező változásokat és a magyar egyházak rendszerszintű funkcióit, társadalomszervezésben betöltött szerepét taglalja. Ezt követően az egyéni szintű vallásosság jellemzőit és folyamatait elemzi, kérdőíves kutatások alapján. Végül a vallási mező kevésbé ismert szereplőire fókuszál, a neoprotestáns kisegyházakra, valamint a történelmi egyházak belső reformmozgalmaira.
Társkiadó: Institutul pentru Studirea Probelemelor Minorităților Naționale
Csortán Márton bábművészként jól ismeri a gyermeki lelket, melynek gondozását, felkészítését a szépség befogadására életcéljának tekinti. Mi az, ami a gyermekre leginkább hat? Természetesen a zene, a közös éneklés, amelynek ember- és közösségformáló szerepe közismert. Zenészként felvállalja a Kodály Zoltán által megálmodott szerepkört, amely elsősorban a kicsik zenei nevelésének avatott képviselőjévé lépteti elő.
A tizenhárom – Kodály Biciniáinak mintáját követő – rövid kórusmű Jánk Károly gyermekverseinek zenébe való átültetése, a Két alkonyat címet viseli.
A melódiák ambitusa követi a gyermek előadó hangterjedelmét, hangsoruk a népi és egyházi hangsorok. Hangulatukban a magyar népénekre és természetesen a szöveg sugallta szituációkra támaszkodnak. Meggyőződésem szerint hasznos és élvezetes foglalkozást biztosít a szépre éhes gyermekek számára.
Laskay Adrienne
Franz Hodjak Homokkal teli bőrönd című regénye egy erdélyi szász család, Bernd Burgerék kivándorlásának, pontosabban bolyongásának, meg nem érkezésének történetét meséli el a szerzőre jellemző abszurd stílusban. Ezek a vargabetűk alkalmat szolgáltatnak az emlékezésre, az identitással, (ki)vándorlással, hazával, „hontalanságokkal” kapcsolatos kérdéseken való töprengésre.
Franz Hodjak író, költő, szerkesztő, műfordító 1944-ben született Nagyszebenben. 1992-ben, az utolsó kivándorló szászok egyikeként hagyta el hazáját és választott városát, Kolozsvárt. Jelenleg a németországi Usingenben él, írói munkásságát számos irodalmi díjjal méltatták.
Kiadta az Exit Kiadó és a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány
A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk. A velük folytatott beszélgetések szerkesztett változatát gyűjteményes formában tárjuk az olvasók elé. Sorozatunk hatodik kötete az új típusú koronavírus-járvány miatti korlátozásokat megelőző beszélgetéseket foglalja össze. Meggyőződésünk, hogy hamarosan újra találkozhatunk közönségünkkel!
Charlotte végigcsinálta a szertartást, immáron igazi szinta lett. De a megpróbáltatások csak most kezdődnek. Egyfelől bosszút akar állni szüleiért, másfelől szintaként kötelessége megvédeni a világot a művészbefolyástól. Ám Charlotte-ról semmi hír. Hogy merre jár, min ügyködik, senki nem tudja. Közben az életművészek szövetséget kötnek Patrick Anoless-szel, és egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a kalózokra. Aztán Charlotte hosszú hónapok után, mindenki legnagyobb meglepetésére felbukkan a semmiből, és legénységet verbuvál magának, hogy beteljesítse küldetését. Az életművészek és kalózok közötti harc folytatódik, melyet csak bonyolítanak az eltitkolt rokoni szálak és elfojtott szerelmek. És ne feledjük: kalózokról beszélünk! Mindegyikük meg akar gazdagodni, és a halhatatlanságot keresi. De a legfontosabb kérdésre továbbra sincs válasz: ki fogja megnyerni a Föld és Ég csatáját?
KALÓZLÁNY: A SORS IRÁNYA
a KALÓZLÁNY: KÉKVÉR (I. és II. könyv),
a KALÓZLÁNY: POKOLI KÖR és
a KALÓZLÁNY: VÉGSŐ KEZDET folytatása.
Egyszer mind elmegyünk onnan, ahol megszülettünk.
Ki huzamosabb időre távozik, ki ideig-óráig.
És észrevétlenül majd a végső elmenetel órája is eljön.
Elmarad a napsütés, nem kóstolunk többet finom
gyümölcsöt, a bölcsőt mások ringatják.
Maradnak a kertek, a harangok, az esték és a hajnalok,
a csillagok, a város, amely pusztább lesz nélkülünk.
De addig… Szemünk még mosolyog, hangunkat
hallatjuk, és néha még visszatérünk oda, ahol az út
kezdődött, a gyermek felsírt, a kerítés összedőlt,
a kerékpár elromlott.
Egyelőre maradtunk még néhányan a ringatózó fák
alatt, a folyók mentén, a város zajában, kik olykor
visszanézünk. Néha megtörve, de egyenes gerinccel,
„annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” van
amire emlékezzünk! És, ami a legfontosabb:
míg létezünk, emlékeink is tisztán megmaradnak
bennünk…
Önkorrekcióm története címen
válogattam össze azokat
az esszéket, tanulmányokat,
melyek a Művelődésben,
A Hétben, a Korunkban, de az
anyaországi sajtóban is – Holnap,
Tiszatáj, Forrás stb. – több
évtizedes pályám során
megjelentek. A válogatás [...]
azt kívánta bemutatni: milyen
korrekcióra volt szükségem,
míg abból az ún. leíró és
pozitivista folkloristából,
aki csupán adatokat gyűjt,
eljutottam ahhoz, hogy
az adatok mögé is bepillantsak;
lassan-lassan meg is értessem
azt, hogy mögöttük ott sejlik,
sőt lobog egy izgalmas
paraszti/népi társadalmi valóság.
(Nagy Olga)
SZŐCS JUDIT
nyugalmazott matematika–fizika szakos tanár
1939. június 23-án született Kolozsváron.
Középiskoláit szülővárosában végezte (1955) a mai Apáczai Csere
János Líceumban; a Bolyai Tudományegyetemen szerzett tanári
oklevelet (1959). Az Ady–Şincai-líceumban laboráns (1959–60),
1960–64 között a Matematikai és Fizikai Lapok szerkesztője-titkára
volt. 1964 őszétől 1996-os nyugdíjazásáig különböző kolozsvári
líceumokban, általános iskolákban, szakiskolákban tanított, köztük
a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban és a Báthory István Elméleti
Líceumban. E két iskolába 1997–1999 között óraadó tanárként
is visszatért.
Alapító tagja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének
(RMPSZ), melynek egy ideig megyei elnöke, majd országos alelnöke
volt. Az RMPSZ keretében működő Gál Kelemen Oktatási
Központnak alapításától kezdve több mint húsz éven át vezetője volt.
Tagja a kolozsvári Apáczai Csere Társaságnak.
Kolozsvári iskolák éltetői címmel kötetet állított össze (Kolozsvár,
1996), amely azóta még két kiadásban (2001, 2003) jelent meg.
Társszerkesztője a Szövetség húsz éve „…ahol lélek van” című,
az RMPSZ ünnepi alkalomra (2011) kiadott Magister kötetének.
"Ha a valóságról való tudását, tapasztalatát a művész nagy szenvedéllyel éli át, akkor létrejön a valóság és a személyiség között az a fúzió, amelynek hőfoka a megélt valóságot, az élményt látomássá, műalkotássá izzítja. Az így létrejövő festmény anyagában a gondolat, a szellemi kinyilatkoztatás testesül meg. Inkarnáció, melynek során a vászon és a festék képessé válhat bejáratot nyitni egy anyagtalan szellemi világba, ami körülveszi az embert anélkül, hogy azt megragadná - a zenéhez vagy a költészethez hasonlóan. Munkám során arra törekszem, azt szeretném, hogy a néző, az emberek ne maradjanak a "történeteimen" kívül, hanem vonzza be őket a látvány és a tartalom. Hiszen mindnyájan érintettek vagyunk, és felelősek mindenért, ami velünk történik ezen a Földön."
Kákonyi Csilla
A Vezetői kihívások és megoldások második kötete további
öt erdélyi magyar cégvezetőt mutat be az érdeklődőknek.
Az interjúk szövegei a 2018 ősze és 2019 tavasza között Kolozsváron, közönség előtt elhangzott beszélgetések átiratai. Ezen beszélgetések olvasható szöveggé szerkesztését, sajtó alá rendezését 2020 tavaszán fejeztük be, így a koronavírus okozta járvány gazdasági hatásairól, ezen időszak tapasztalatairól e könyvben nem esik szó.
A cég- és csapatépítés kihívásai, sikerei, buktatói, a folyamatosan, gyorsan változó romániai körülmények miatt elvárt rugalmasság, alkalmazkodóképesség, innovatív megoldások példát, ihletet adhatnak másoknak, és megerősíthetnek abban, hogy a kitartó, szorgalmas munkának itthon is van eredménye.
Jelen könyvből a következő cégvezetők és cégek történetét, tevékenységét ismerhetik meg: Albert Attila, Bioeel;
Gündisch Zoltán, Mendola cégcsoport; Leitersdorfer Edit, Kárásztelki Pezsgőpincészet; Papp György-László, Medline, illetve Varga-Pál-Petry Zsolt, Petry cégcsoport.
Jó olvasást kívánunk!
László Judit
VALAMIKOR a 2000-es évek derekán autóbuszon utaztam egy amerikai turistacsoport idegenvezetőjeként. Ploiesti körgyűrűjén haladva bemondtam, hogy jobbra a város, amely
a 20. század történelmében, mint a romániai olajipar központja kiemelt szerephez jutott. Ekkor Frank, az egyik vendég megszólalt: ezeket a földeket korábban csak a levegőből látta, azért jött, hogy most közelebbről is megtekintse. A II. világháború során ugyanis részt vett a város bombázásában.
Mint aki Kolozsváron olyan házban nőttem fel, amit találat ért, és amiben Ferenc nagyapám megsebesült, különösen érintett e találkozás. Fürkésztem Frank arcát: rezzenéstelen maradt, próbáltam vele erről tovább beszélgetni, nem sikerült. Elgondolkodtatott a rezzenéstelen arc, bizonyára amikor 6000 méter magasról nézte a lenti világot, nem volt ennyire közömbös: izgatott lehetett, félhetett, várhatta, hogy legyen már vége, a gép landoljon már. Frank parancsot teljesített, Ferenc civilként a túlélésben reménykedett. Frank a magasból legfeljebb a becsapódások füstgombáját láthatta, és bizonyára nem gondolt a lakosokra, nem gondolt arra a sok mindenre, ami lenn a bombázás következménye volt. Frank és társai értelemszerűen nem olvashatják e könyvet. Sajnos Ferenc sem. Mi, Kolozsvár mai lakói viszont igen. Ezzel tartozunk nagyapáink, dédapáink nemzedékének.
dr. Furu Árpád
mérnök
JÓLESŐ ÉRZÉSSEL nyugtáztam ez alkalommal is a múzeumi gyűjtemények fontosságát a régmúlt eseményeinek megismerésében. A kolozsvári történeti múzeum tulajdonában lévő fényképek sikeresen kiegészítik e kötet nem mindennapi felvételeit. A lebombázott épületek látványa rendkívül szomorú és megrázó, akárcsak a személyes tragédiák, de annál nagyobb csodálattal gondolok az újrakezdő kolozsváriak hatalmas lelkierejére.
dr. Mitu Melinda
muzeológus
JELEN KÖTET lehetőséget ad arra, hogy a kolozsvári közösség
a közelmúltban sorsát alakító történelmi esemény emlékezete kapcsán számot vessen önmagával és a világgal: a „csendes hátország” békeillúzióját szilánkokra törő bombákat, a leomló házfalakat rövid időn belül háborús frontátvonulás követte –
az újjáépítést már a győztesek új világrendje határozta meg.
Az emlékezet személyes, családi körön belülre visszavonuló, évtizedeken át nyilvánosan meg nem jeleníthető, ki nem beszélt élményét a történész és közéleti író Papp Annamária a helytörténet és mikrotörténet szintjét is megjelenítő kötetben hozza elénk. Maga a kolozsvári és a szélesebb erdélyi társadalom keresztmetszete sejlik fel lapjain: emberi alakot nyer, az idő életszerű lüktetését, az emlékezet összetett óraművét, a közelmúlt egy pillanata köré rendezett emlékezet évgyűrűit világítja meg sorai által a szerző – képben, szóban megőrzött visszaemlékezések összhangját megteremtve.
dr. Lönhárt Tamás
történész
A szerző Gyergyóújfalu szülötte. Felsőfokú tanulmányait a Iași-i Műegyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta 1969-ben, ugyanott szerzett doktori fokozatot 1981-ben. Dolgozott vegyészként, fizikusként, kutatóként, osztály- és üzemvezetőként, kémiatanárként, egyetemi előadóként. 1991-től tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek, alapító tagja az Erdélyi Szépmíves Céhnek, 1996-tól tagja az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaságnak, 2001-től a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Kémiai és Műszaki Szakosztályának, a Kriza János Néprajzi Társaságnak, továbbá a Heltai-könyvtár keretében működő önismeret-népismeret kör vezetője. Házas, négy gyermek édesanyja.
Jelen könyv az épített örökség, a természettudományok és a néphagyomány közös elemei által megőrzött tudást kutatja. Régi korokból származó információkat őriznek a román kori vagy gótikus templomok, a várak díszítőelemei és freskói. Hasonlóképpen feldolgozásra kerül itt a régi népek bölcseleti tudása: az óind, hun, sumer, egyiptomi, indián mitológiai hagyományok, továbbá hasonlóság fedezhető fel bizonyos népi törzsek és magyarok szokásai között. A nagy évköri ünnepek szimbolikája régi tudásra épül, az egyes ünnepekhez kötődő szokások és azok képi világa az adott évszak és égtáj jellegzetes erőivel kapcsolatosak.
Azzal a reménnyel bocsátom útjára ezt a gyűjteményt, hogy minden, a környezete iránt érdeklődő ember talál magának benne csodálnivalót vagy hasznos vizuális információt, amely esetleg további keresgélésre, kutatásra ösztönzi, valamint hogy minden olvasat, minden egyes személyes megközelítés egy-egy új szellemi kalandot vagy élményt jelent majd mindazok számára, akik a kötetet kézbe veszik, és annak alapján kedvet kapnak a weboldalon található vizuális tartalom tanulmányozására is.
Lansez acest album cu speranța că oricare cititor interesat de mediul în care trăiește va găsi în el informații vizuale utile, detalii demne de admirat care invită la continuarea căutărilor, explorarea istoriei locurilor, a culturilor care ne înconjoară. Nutresc speranța că fiecare interpretare, fiecare abordare personală care se va naște pe marginea acestui volum va fi începutul unei noi aventuri sau experiențe, înainte de toate prin consultarea paginii de internet aferentă volumului.
I brought this collection to life with the hope that anyone interested in the environment they belong to will find in it interesting and useful visual information, details worth being admired which invite to exploring further the history and culture of the familiar places. I am confident that every interpretation triggered by this volume will result in new adventures and experiences for those who read it and are inspired to explore the webpage containing the whole collection.
Zakariás Erzsébet
Útravalónak
zsebedbe csempészek pár
kényes haikut
Villanófényben több mint hatszáz haikuforma - Laczkó Vass Róbert ismét vállalja a nyilvánosságot és a megmérettetést (...)
Van ám itt líra is, derű és ború - a hatszáz haikuforma a szentenciák és kaján észleletek mellett tartalmaz sok érzést, kedvességet is. Azt mondja a haiku japán nagymestere, Macuo Basó, el kell hagyni az önző magunkra figyelést ahhoz, hogy a haikut jól gyakorolhassuk, s talán még ahhoz is, hogy jól olvassuk. Tegyük hát ezt, kedves olvasó, hagyjuk magunkat a vegytiszta érzéshez kalauzolni e versek által!
Bodó Márta
Erdély földje alatt több ezer év történelmének tárgyi emlékei nyugszanak.
Románia régészeti örökségének mintegy fele ma Erdély területén
található, amelyet közel két évszázada kutatnak rendületlenül a régészek
és történészek. Olyan örökségről van szó, amelynek számos emléke
egyedülálló a világon. Verespatak római aranybányái, a dák várak vagy
középkori erődített templomaink világörökségi kincseink, amelyeket
– a föld alól előkerülő apró cserépdarabokkal és kőfaragványokkal
együtt – személyes örökségünkként kell tisztelnünk.
A kötet célja, hogy meghonosítsa Erdélyben a külföldön már nagy
sikernek örvendő közönségrégészet műfaját: párbeszédet kezdeményez
nagyközönség és régészet között, elősegítve egy olyan, régészeti
örökségünk iránt érzékeny és felelősségteljes társadalom létrejöttét,
amelynek léte elengedhetetlen a régészet XXI. századi fennmaradásához.
Jelen verseskötettel életem fontosabb mozzanataiba szeretném bevezetni kedves olvasóimat, mint például a gyermekkor, zene, szerelem, filozófia, hittan, és mindezt játékos rímekben, gördülékeny kifejezésekben tárom a nagyérdemű elé, kincses Kolozsvár 700 éves falai között.
Verseim öt témakörbe csoportosíthatóak: tájleíró, családi, filozofikus, szerelmes és nem utolsósorban egyházi jellegűek.
Hivatásos zenész mivoltomtól eltérően e kötetben most nem hangjegyek, hanem szavak próbálják „elmuzsikálni” önöknek, hogy a vers egy Isteni sugallat, amelynek megvalósításához nincs szükség másra, csupán egy üres papírlapra és egy ceruzára, és máris megszületik a „csoda”.
Az ihletért nem kell „megdolgozni”, mivelhogy a költőt a múzsa többször is meglátogatja, tehát a szerző csupán közvetítője annak
a felemelő isteni aktusnak.
Fogadják hát szeretettel e verseket, „lelkem gyermekeit”, hadd vidítsák fel a hétköznapjaik monotóniáját!
"Azt mondják, az újságíró mindenhez ért egy kicsit, de semmihez sem igazán. Van ebben jó adag igazság, hacsak a firkász nem egy bizonyos szakterületen képezte magát – ami régebben, amikor az egyetemek nem ontották magukból a különféle diplomásokat, szinte elképzelhetetlen volt.
Viszont az is biztos, hogy az újságírást szinte lehetetlen megtanulni, erre vagy születik az ember, vagy nem. Ezt pedig nem én mondom, hanem azok, akit tanítják… Műfajokat, technikákat, helyesírást el lehet sajátítani – bár nem egy cikk bizonyítja, hogy sokak számára ez is hatalmas fejtörést jelent –, de az érzéket, a stílust az ember hozza magával. Vagy nem – de ez hamar kiderül, az olvasót ugyanis nehéz becsapni."
A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek,
tudományos kutatók, száguldó riporterek, barangoló művészek vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk.
A velük folytatott beszélgetések szerkesztett változatát gyűjteményes formában tárjuk az olvasók elé.
Sorozatunk ötödik kötetének Ázsia áll a fókuszpontjában, különös tekintettel a Közel-Kelet országainak problémáira. Meggyőződésünk, hogy haszonnal forgatják majd az olvasók!
Életünk minőségét nagymértékben meghatározza az, hogy milyen körülmények között dolgozhatunk, hogyan megyünk haza délutánonként, érezzük-e az évek során, hogy fejlődünk, megvalósítottunk-e valamit, piacképes maradt-e a tudásunk, képességeink.
A cégek vezetőinek minderre direkt ráhatásuk van: biztosítanak-e fejlődési lehetőségeket, hagynak-e elfajulni konfliktusokat, stb. Jelen könyvben hat vezetőt ismerhetnek meg, és ezen interjúk élőben is követhetőek voltak 2017 októbere és 2018 áprilisa között Kolozsváron, a Vezetői kihívások és megoldások címet viselő beszélgetősorozat keretében. Ezek alkalmával a hallgatóság kérdéseket is feltehetett, a beszélgetések végén pedig megismerkedhetett a vállalkozókkal, cégvezetőkkel.
Az amerikai álom kifejezés azt az eszmét fedi, hogy mindenki képes önerőből, kemény munkával életét jobbá tenni, többnyire folytonos és növekvő jövedelemmel. A könyvben szereplő összes vezető nulláról indult, és megvalósította itthon, Erdélyben, Romániában is az amerikai álmot.
László Judit
Pokolvár kapui kinyíltak. De Ryan sehol, Miss Holdtöltének is nyoma veszett, Rose öntudatlan testét kézről kézre adogatva emelik be a Boala a Negra fedélzetére. Charlotte kétségbeesetten kérdőjelezi meg minden eddigi döntésének helyességét, és legszeretettebb barátai nélkül Verona Útja is egyre távolodni látszik, amikor egy félelmetes hajó fedélzetén ráébred, hogy talán még sincs minden veszve, talán mégis elérheti céljait. De mindezért hatalmas árat kell fizetnie, régi önmagát is fel kell áldoznia az új Charlotte oltárán. Metáliumok és életművészek társaságában folytatja útját Reawonbelle felé, miközben új barátokra tesz szert, de ugyanakkor hatalmas ellenségeket is szerez magának. És találkozik a Moon-Barnacle legkegyetlenebb és legvarázslatosabb Kapitányával, aki teljesen
felforgatja az életét.
A KALÓZLÁNY: KÉKVÉR
a KALÓZLÁNY: POKOLI KÖR folytatása,
a hatkötetes regényfolyam harmadik és negyedik kötete.
A Magyar Unitárius Egyház megalakulásának 450 éves évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések előkészítése sorába tartozott az a kutatás, mely számba vette az erdélyi unitárius templomokban fellelhető vagy egykor volt festett asztalosmunkákat. Ennek eredményeit dol-gozza fel a könyv, mely a 16. század elejétől 2000-ig majd’ félezer év alkotásait tekinti át. Ádámos és Homoródszentpéter az 1520-as évekből a kezdet, a legfiatalabb pedig az ezredfordulóra Magyarandrásfalván elkészült berendezés. Kilencven templom és több mint 350 emlék, köztük teljes mennyezetek, karzatok, szószékkoronák, padok, úrasztalok, „pulpitusok”, ajtók szerepelnek a kötetben, egy részüknek már csak különböző feljegyzésekben van nyoma, de a többség ma is ékesíti a templomokat, vagy múzeumok megbecsült kincse. A korszakonkénti részletes, a levéltári, szakirodalmi adatokra, a helyszíni kutatásra alapozott leírást 388 színes fényképfelvétel teszi szemléletessé.
Balassa M. Iván (1943) az 1970-es évek végétől kutatja, több-kevesebb megszakítással, a protestáns templomokban fellelhető festett asztalosmunkákat. Az egyes emlékek leírásától a rajtuk található feliratok elemzésén át az egyik legkorábbi emlék, a homoródszentpéteri karzat újrafelleléséig és az énlakai templomban lévő berendezés részletes feldolgozásáig terjedő tapasztalatait és ismereteit kamatoztatja ebben a könyvben. Az itt bemutatott unitárius emlékanyag a teljes magyar festett asztalosmunkájú templomberendezéseknek csak egy részlete, de mint cseppben a tenger, minden megtalálható közöttük, ami ezeket a kultúránkban kiemelkedő jelentőséggel bíró műveket jellemzi.
Kiadja a Magyar Unitárius Egyház és az Exit Kiadó
A kiadást támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége.
"Orbán Lajos (1897–1972) kolozsvári polgár fényképhagyatékából készült ez a válogatás, amely a két világháború közötti Kolozsvár utcáinak forgatagát, szabadidős lehetőségeit és privát szféráját mutatja be. Orbán Lajos életrajza, egy antropológiai és egy fotótörténeti tanulmány vezeti be a korszak és a fotográfia iránt érdeklődőket a képek világába. A kiválasztott 170 fénykép többnyire 1920 és 1940 között készült, és – néhány kivétellel – most jelenik meg először nyomtatásban. A fotók túlmutatnak a város képeslap-arcain: a dinamikus kompozíciók és a különböző fényhatások poétikája iránt érdeklődő fotóst – noha ő fotóamatőrnek tartotta magát – méltán nevezhetjük a kor fotóművészének."
Blos-Jáni Melinda
A könyv az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Exit Kiadó közös kiadása.
Könyvünkben az 1956-os magyar forradalommal nyíltan együtt érző és emiatt bebörtönzött erdélyi egykori fiatalok, középiskolás diákok, munkások és egyetemi hallgatók emlékeznek az akkori történésekre. Volt köztük, aki gyertyát gyújtott halottak napján a Házsongárdi temetőben, volt, aki koszorút helyezett el az 1848–49. évi magyar forradalom és szabadságharc hősei emlékművén, volt, aki nekivágott a román–magyar határnak, hogy azon átszökve a pesti srácokhoz csatlakozzon, volt, aki verset írt, voltak a temesvári – elsöprő többségükben román! – egyetemisták, akik nagygyűlésen fejezték ki rokonszenvüket a magyar forradalom és hősei iránt. Bátor kiállásu-kért, nyíltan megfogalmazott szabadságvágyukért e fiatalok súlyos politikai börtönéveket kaptak „jutalmul”, de ezáltal tulajdonképpen arra kaptunk tőlük példát, hogy minden körülmények között miként lehet és kell megmaradni egyenes gerincű embernek.
Könyvünk célja, hogy ezt a példát felmutassuk és népszerűsítsük, mindenekelőtt a fiatalok – középiskolások és egyetemi hallgatók – körében, s ezzel együtt az egyre idősödő kortanúk emlékeit megmentsük az utókornak.
A forradalom hírei, a pesti srácok hősiessége indította el Erdély-szerte is azt a hullámot, amely arról szólt, hogy valamit tenni kell. S bár fegyvert nem fogtak, mert az adott körülmények között nem is foghattak, minékünk, erdélyieknek is megvannak a magunk srácai, akik ott és akkor, az adott körülmények és lehetőségek között azt és annyit tettek, amit és amennyit tehettek.
Nekik is kijár a tisztelet és a megbecsülés!
A szerzők
"Éjjel 2 óra volt.
Rossz előérzettel kapcsoltam be a telefonomat, és Lidi oly halkan suttogó hangját hallottam, amilyenen rajta kívül senki nem tudott beszélni telefonba.
– Anya – mondta.
– Baj van...
Ha nem mondott volna semmit akkor is tudtam volna – már amikor a hangját meghallottam, amikor az anya szót kiejtette, – akkor abban a pillanatban tudatosult agyamban, hogy valami olyan közeleg, ami elől nincs kiút – mert ott volt legbelül az a soha, senki által nem vágyott anyai érzés, ami a rosszat sejteti és mivel anyai – nem is tévedhet.
Érezzük jönni, mint vihart érez meg ösztönösen az állat, de nem tudunk sem elmenekülni előle, sem kitérni útjából. Valamilyen fajta megsemmisülést érzünk, amit nem akarunk a legcsekélyebb mértékben sem, fuldoklunk tőle, mint mély vízben az úszni nem tudó. De kapálózásunk nemhogy kimentene a félelem szorító karjából, hanem egyre lejjebb húz – menthetetlenül a mélybe.
Egy nő, egy anya vagyok a sok közül, aki sokszor érezte, hogy szeretné megírni, papírra vetni élete történetét, de az élet nem igazán adott rá lehetőséget a mindennapi feladatokkal való küzdelem során. Majd olyan esemény rázta meg lelki világomat, amely fékezhetetlenül vezetett e fájdalmas, igaz történet megírására."
Dobai Irén
Laczkó Vass Robert
kétezer éve vitathatatlan
jogot formálunk a megváltásra
de van-e ki tanítványaidnak
egy úri gesztussal megbocsássa
mindazt amitől földönfutóvá
lettek a meztelen istenségek
ahogy a fára fölmagasztalnak
történelemmé bővül ölelésed
nagyon emberré lettél amikor
összevéreztek a reneszánsszal
testedből míniumfesték ömöl
könyörtelen példamutatásnak
belefeszülsz a liturgiákba
majd hétköznapjainkba költözöl
Csapody Miklós újabb esszéinek, tanulmányainak régebbi és újabb „történetei” Erdélyben „játszódnak” a két világháború közötti időtől máig, Soprontól Szegeden és Budapesten
keresztül Kolozsvárig és a Székelyföldig.
Az izgalmas, gazdag irodalmi, eszmetörténeti, politikai Erdély-körkép címadó metaforája Ligeti Ernőtől származik, aki 1940-ben boldogan és felszabadultan írhatta: „ezt az egész huszonkét esztendőt lábujjhegyen visszük ki és takarjuk le, mint a címeres halottat”.
Akkor is véget ért egy korszak, később évtizedek múlva ismét úgy éreztük, felszabadultunk, az első „hőskornak” mégis máig maradandó öröksége a transzszilvanizmus, amelynek jelentőségét sokan vitatják, de senki sem tagadhatja, hogy a régi transzszilvanizmus és a modern erdélyiség „ethosz, életérzés, magatartáseszmény, a hagyomány értelmezése, köznapi gyakorlat”. Csapody könyve ékes bizonyítéka, hogy „Magyarországról is meg lehet érteni Erdélyt, sőt újat is lehet mondani róla”.
A könyv Dr. Varga István 2010. okt. 12. és 2013. nov. 4.- közötti időszakban tartott parlamenti felszólalásait foglalja össze.
"A magyar félig huszár – tartja a népi bölcsesség, és pontosan egy ilyen huszáros virtus, ösztön, küzdőszellem és lényeglátás jellemzi Varga István több mint hatvan parlamenti felszólalását is, amelyekben – mint cseppben a tenger – tükröződik a történelem.”
Dr. Kövér László
az Országgyűlés Elnöke
Beteg és politika egyaránt keresi a választ, miért vándorol az orvos, nővér külföldre?
Talán e könyv olvasója megért majd valamit a mozgató rugókból. Hogyan teszik a tehetséges orvost szakmailag, morálisan is lehetetlenné a kórház „szürke eminenciásai”? Magánéletét is megmérgezi a környezet. Hogyan tud mégis sikeres, új életet kezdeni, hogyan talál egy segítő szerelmes társat, új szellemi közeget? A kiemelkedő szakmai tudás, a becsület, tisztesség harca ez a könyv a maradiság, irigység, erkölcstelenség ellen.
Az 1848–49-es forradalom leverése sokakat kényszerített száműzetésbe. A szmirnai Koszta- affér volt a nyitánya Amerika világuralmi felemelkedésének. A világ ekkor kezdte felismerni az amerikaiak bátorságát, nagylelkűségét. Az üldözött magyarok pedig a befogadást tehetségükkel, sikereikkel hálálták meg. A polgárháború huszárai, a Lincoln elnököt segítő hadmérnök, Rédey gróf az életét is kockáztatta Amerikáért. A gróf sorsán keresztül Amerika felemelkedésének, gazdagodásának lehetünk tanúi. Hogy is sikerülhetne ez a bevándorló német asszony és a gazdag amerikai nő szerelme nélkül?
"2012-ben megjelent a DIALOGO (Párbeszéd) című kötetem, melyben eszperantóul írott versem – hála segítőkész eszperantista barátaimnak – 52 különböző nyelvű fordításban olvasható.
2017-ben napvilágot látott a második kötet DOLORO (Fájdalom) címmel, mely 54 nyelvű fordításban jelent meg.
Közelebbről, még ebben az évben, vagyis 2018-ban, kiadásra kerül a harmadik kötet (utolsó a sorozatban) DANKON (Köszönöm) címmel, 62 fordításban.
Őszinte és hálás köszönet önzetlen segítséget nyújtó barátaimnak! Külön köszönet illeti azokat a személyeket, akik olyan nyelvre fordították le a verset, amelyek az első két kötetben nem szerepeltek!"
Sigmond Júlia
"A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek
vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk.
A velük folytatott beszélgetések szerkesztett változatát gyűjteményes formában tárjuk az olvasók elé.
Sorozatunk negyedik kötetében európai társadalmunk kényes problémáinak kibeszélése elől sem zárkózunk el.
Reméljük, érdeklődéssel forgatják majd az olvasók!"
Laczkó Vass Róbert
Czire Hanga Debóra (15) Kolozsváron született, jelenleg Budapesten tanul.
A kamaszság nem életkor, hanem léthelyzet: az élet magasan izzó állapota. Félúton levés.
Viki és társai amolyan igazi tinik, akiknek a váltig megunt iskola jelenti
az állandóságot az életükben, de az igazi történések egészen máshol zajlanak. A kamasz tizenévesek sajátos félutas érzésvilágának hullámvasútján haladnak, hol a lehetetlenül lassú időben, hol pedig az állandó lemaradás érzetének gyorsaságában.
Egy színdarab, ahol mások szerepének eljátszása váratlan mélységeket tár fel. Egy túlméretezett buli, ahol a határok feszegetése ismeretlen tapasztalások és felismerések kapuit nyitja meg.
Egy tábor, ahol az egyedüllét és a csoporthoz tartozás, a bizalom és csalódás bonyolult hálója sejlik fel. Ezeken túl pedig minden nap a bennük (először) megszülető világrengető felismerések, leginkább pedig a szerelem szavakat és értelmet kereső édes küszködése.
Közhelynek tűnik, de minden ember életében elérkezik a számadás, a visszapillantás, a tükörbe nézés ideje. Főleg ha a sors olyan helyzet elé állítja, amikor nem biztos abban sem, hogy lesz-e folytatás.
A Tegnap * Betegnapló című kötet látszólag két különálló részt tartalmaz, de eléggé nyilvánvaló, hogy ugyanarról a karakterről szól.
Az első rész egy olyan történetet ír le, mely rengeteg családban előfordul, csak kevesen vallják be. Családi gondokat, melyek több generációra is kihatnak. A Betegnapló a Tegnap folytatása, melyben a főszereplőnek
egy újabb drámával, ezúttal egy halálosnak mondott betegséggel kell megküzdenie.
A kötetbeli írások reményt, hitet és vigasztalást hordoznak magukban, és annak fontosságát hangsúlyozzák,
hogy az életben meg kell tanulni segítséget kérni. Hogy egymagunkban sosem lehetünk hősök…
A Kalózlány: Pokoli kör A Kalózlány: Végső kezdet folytatása, a hatkötetes regényfolyam második kötete. A Végső kezdet utolsó lapjain Charlotte búcsút vett a Sekk-Rooial kalózhajótól, és annak hírhedt kapitányától, Akreedtól. A Kalózlány második kötetében, a Pokoli körben Blakem Walltrommed Boala a Negrájának fedélzetén látjuk viszont, hűséges barátai: Valerie, Ryan, Mylan és Peter társaságában. A „K” immár ott virít a bokáján, de az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek, ugyanis a szinta-képességek megszerzéséért végig kell járnia Verona Útját. És ebbe az életművészeknek is lesz némi beleszólásuk. Segítik küldetésében a kalózlányt, vagy minduntalan megpróbálnak keresztbe tenni neki? Ki fogja követni Charlotte-ot Pokolvárba, az Angyali Börtönbe, hogy megszerezzék főellenségük mágikus kártyapakliját? És ki az a Maximiliam? És Missy?
"Erdei Tisztás vagy Nagyvárosi dzsungel, az élet sehol sem egyszerű. Ha példát veszünk Nyusziról és barátairól, akkor könnyebben elviselhető a mindennapok zordsága is. Ha Nyuszi és barátai ezt tudják, akkor talán mi is elleshetjük tőlük."
Dr. Szigeti Zoltán
"Ki lát jobban belénk, mint az orvosunk? Ki másra bízzuk legbelsőbb titkainkat, mint az orvosunkra? A jó orvos sosem szolgáltatja azokat ki - legfeljebb megírja. Közéleti és költőnagyságok - talán kalandvágyból - rábízták a szerzőre gyengeségeiket. Talán megbocsájtják, hogy közreadom!"
Dr. Szigeti Marcell Gábor
"Az 1950-es évek az osztrák-magyar határ kis falvában sem bizonyultak könnyűnek. Pinkaszentkereszten igyekeznek túljárni a hatalom eszén, így sem Zöldi elvtárs, a mindenható tanácselnök, sem Kárpáti ezredes az ÁVO-tól nem tudja megkeseríteni az életüket. Olyan hely ez, ahonnan még a Gonosz is az égbe száll, a termálvíz pedig feltör. A világháborútól a rendszerváltásig ámulhatunk a grófból lett harangozó, a műemlékvédelem ravasz főnöke, a magának ásató, kincset kereső körorvos és számos falubéli kalandjain. Talán úgy tesszük le a kötetet, hogy de jó lett volna itt élni!"
Dr. Szigeti Zoltán
"Minden egyes tapssal közelebb léptünk egymáshoz. Rájöttem, nem cél vagytok, hanem út. Amelyen együtt kell haladnunk. Az egész humor olyan, mint egy nagy építkezés. Ahol a mi feladatunk az alkotás.”
György Botond
A SZERZŐRŐL
1994. szeptember 17-én született Borzonton. Tanulmányait a Sövér Elek Szakközépiskolában folytatta, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és szociális munkás képző karán, Szociológia szakon végzett 2017-ben.
2011-ben nyerte meg a 8. Erdélyi Humorfesztivált, 2012-ben a Médiabefutó Tehetségkutatót. Két kisebb könyve jelent meg korábban, 2013- ban és 2014-ben. 2015-től az Erdélyi Humorfesztivál főszervezője.
Az Európa-selfie egy színdarab-esszé: színdarabként megfogalmazott elméleti mű, amely párbeszédeken, jeleneteken keresztül elemzi az Európai Unió Alkotmányának preambulumát.
A kiindulópontot a 2015. szilveszter éjjeli kölni tömegmolesztálások képezik, ezen alapulva az Európa-selfie a liberális demokráciák alapelveinek – szabadság, egyenlőség, jogállamiság – szatírája, kritikája.
A népi építészet Erdélyben is, akárcsak a népviselet, népszokások, népzene és néptánc, térben és időben egyaránt folyamatosan változott, és a XIX. század második felében több tucat sajátos arculattal rendelkező építészeti kistáj alakult ki. A földrajzi, társadalmi és etnikai szempontból is tagolt vidék sokarcú népi építészetéről egységes szemléletű, a folyamatok történeti és társadalmi hátterét is figyelembe vevő összegzés ez idáig nem készült. A kötet elsődleges célja Erdély nagy és kis tájegységeinek részletes ismertetése, illetve e sokszínűség kialakulási folyamatának, azaz a népi építészet differenciált fejlődésének bemutatása.
A szerző, Furu Árpád (1969) építőmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, néprajzkutató több mint két évtizede tanulmányozza Erdély népi építészetét. Eddigi munkássága szorosan összefonódott Torockó építészeti örökségének feltárásával és védelmével. Műemlékvédelemmel és népi építészeti örökséggel kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő írásai mellett önálló kötetekben dolgozta fel Torockó, Kalotaszeg és Udvarhelyszék népi építészetét.
A kötet a Teleki László Alapítvány társkiadásával, a Rómer Fóris Terv támogatásával valósult meg.
További támogatók:
Erdély Öröksége Alapítvány, RMDSZ - Communitas Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Pro Professione Alapítvány, Székely Nemzeti Múzeum
"Ardai Ildikó nagyon sokat tett azért, hogy fontos nemzeti örökségként tekintünk a festékes szőnyegre, munkássága példaszerűen mutatja, hogy a hagyományhoz miként lehet kreatív, alkotó módon,
tisztelettel és tudásvággyal közelíteni.
Szentimrei Judit Székely festékesek című tanulmánya 1958-ban jelent meg.
Ez a kis kötet ma könyvritkaság, megkerülhetetlen alapmű a néprajzosok és a szövést oktatók, tanulók körében.
Most azzal a közös céllal jelenik meg ez a könyv, hogy segítse a jövő alkotóit és kutatóit."
Lackner Mónika
Fő támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Művészeti Akadémia, RMDSZ - Communitas Alapítvány, Hagyományok Háza
További támogatók:
Tarjányi József, dr. Ardai György
Csíkszereda Kiadóhivatal, Landgráf Katalin, Szenczi Jánosné, Békés Megyei Népművészeti Egyesület, Fehérvári Kézművesek Egyesülete
Rómát leggyakrabban örök városként aposztrofálják, de nevezték már a világ közepének, minden út célpontjának, a keresztény világ fővárosának – s 1870-óta hivatalosan is viseli az egyesített Itália, vagyis Olaszország fővárosának a rangját és címét. Ugyanakkor, ha létezne ez a cím, a világ turizmusának fővárosi rangját is megérdemelné. Mert sok híres városa, sok gyönyörű épületegyüttese van a világnak. De olyan, ahol kétezer év művelődéstörténetét folyamatában lehessen szemlélni, ahol az ókori romoktól a múlt századi épületcsodákig minden stílus jelen legyen, csak egyetlen város van, s ez Róma. Együtt élnek itt a császárkor világbirodalmi épületei a kereszténység legszentebb hajlékaival és a huszadik század kavargó forgalmával, néha fülsüketítő zörejeivel. Aki világot akar látni, az nem kerülheti el Rómát. S aki egyszer ide beteszi lábát, egy életre szóló élménynyel gazdagodik.
Takács Gábor világjáró grafikus, aki Barcelonától Jeruzsálemen át Pekingig is eljutott, s látogatása színhelyein szerzett élményeiről metszetekben is beszámolt. Egy-egy város néhány tere, épülete ragadta meg fantáziáját, s egyéni módon örökítette meg őket. Már négy évvel ezelőtti kötetében is jelentős teret szentelt Rómának. De az örök város nem hagyta nyugodni... Most egész kötettel adózik az ott szerzett élményeknek.
Murádin Jenő (1937) Harasztoson született. Az aranyosszéki faluban (ma Kolozs megye) apja, Murádin Lukács felekezeti, majd állami iskolai tanító volt. A család apai ágon több nemzedékre visszavezethetően örmény származású. Szamosújvárról költöztek Bonchidára, majd onnan Kolozsvárra. Felsőfokú tanulmányait 1958–1963 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, illetve a Babeş–Bolyai Egyetemen, a Történelem–Filozófia Karon végezte. Itt Virgil Vătăşianu professzor szakmai irányításával kötelezte el magát a művészettörténet mellett. Szerkesztőként dolgozott, majd egy ideig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet tanított. Művészeti írásaival 1963-tól jelentkezett folyamatosan. Kutatási területének a 19–20. század magyar művészetét választotta. Föltárásokat végzett a biedermeier kor alkotóinak munkásságáról (Barabás Miklós, Szathmári Pap Károly), a historizmus kora szobrászatáról (Fadrusz János, Zala György), a nagybányai művésztelep és a magyar avantgárd kezdetei tárgykörében. Több mint ötven önálló kötete és több száz tanulmánya jelent meg.
2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Kitüntetései: Németh Lajos-díj, 2001; A magyar művészetért érdemérem, 2002; Szolnay Sándor-díj, 2009; Debreczeni László-díj, 2009; Az EME Mikó Imre-díja, 2009; a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-érme, 2009.
A könyv támogatói:
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány
MissionArt Galéria
Baka Dorottya Kézdivásárhelyen született, majd Budapesten tanult angol-esztétika, és művészetterápia szakon. Egyetemi évei alatt folyóiratokban, antológiákban, hangoskönyvekben publikált, majd 2016-ban megjelent első önálló regénye Budapesten P.T. Soredo: A sebész ágya címen.
Egyre eluralkodó cyber világunkban mindannyiunk előtt felmerülhet a lehetőség, a technika szörnyetegének elhatalmasodása, elmosódnak a határvonalak valóság és projekció között, ezért a történet egy aktuális szorongást fogalmaz meg: a virtuális akarat hatalomátvételét a szabad akarat felett.
A könyv univerzális személyiségfejlődési utat jár be, kollektív tudatalattink közös komplexusait és vágyait jeleníti meg, így minden egyes olvasó személyre szóló értelmezési lehetőséghez jut, mégis mindannyian összekapcsolódnak egy kultúrákon, helyen és időn túlmutató, eredendően ösztönös és ősi élményben."
Baka Dorottya
„Pistike nem lett meseíró bácsi, hanem igazi író.
Felnőtteknek írt furcsa történeteket.
Pistikéből valóban István lett: Sigmond István (1936-2014).
Testvérem emlékére írtam ezeket a meséket...”
Sigmond Júlia
Nagy Olga (1921–2006) mesegyűjtő, néprajzkutató, szépíró sokszínű, gazdag életművének egy megkésett
darabját nyújtjuk át az olvasónak. Ajánljuk mindazoknak, akik ismerik és tisztelik a szerző tudományos munkásságát, s azoknak is, akik szívesen vállalkoznak arra a kalandra, amit egy könyv elolvasása jelent.
Olyan regényről van szó, amelyben a társadalom már túl van a magántulajdon felszámolásának, a meghurcoltatások, az ideológiai nevelés bevezetésének traumáján; már nyilvánvaló, hogy a torzulások megítélése, az igazság kimondása visszaszorult a privát beszédbe, az emberek közötti szövetségkötés stratégiája lett. Az ifjúsági munkásszövetség, a párt tagjai között még vannak jó szándékú, becsületes, meggyőződéses, a közös jövőben hivő fiatalok, de a vezetők között már sokan képzetlenségüket, alkalmatlanságukat palástolják, bosszúállást és elvtelen szelekciót gyakorolnak a kezükben lévő hatalommal.
A két főszereplő az országos női magazin szerkesztője és riportalanya. Mindketten fiatalok, mindketten bizakodóak, mindketten megvívják harcukat az értetlenkedőkkel és az önkényeskedőkkel.
„Ezt a 95 firkát Luther 95 tételére utalva, a Reformáció 500. évfordulóján vándorkiállításként indítottuk útnak 2017. május 13-án Temesvárról, Fazakas Csaba temesvári református lelkipásztorral.
Reformáció mindig van. Nagy, és látványos, meg olyan, amit ébredésnek szoktunk nevezni, ritkán. De ez a reformáció, amelyik nem függ senkitől, csak bátor tükörbenézés kell hozzá, mindig megtörténhet. Nézzünk szembe önmagunkkal!”
Adorjáni László, firkász lelkipásztorral
„These 95 doodles, refering to Luther's 95 theses and made for the 500th anniversary of the Reformation, were first exhibited on May 13th, 2017, in Timișoara, with the help of a local reformed pastor, Fazakas Csaba.
Reformation is always present. The huge and spectacular ones, those that we call awakenings, rarely happen. On the other hand, the reformation that is independent of everything, that only requires a brave look in the mirror, can happen at anytime. Look yourself in the eye!
I don't want any change, leave me alone!”
Adorjáni László, doodling pastor
Erdély földje alatt több ezer év történelmének tárgyi emlékei nyugszanak. Románia régészeti örökségének mintegy fele ma Erdély területén található, amelyet közel két évszázada kutatnak rendületlenül a régészek és történészek. Olyan örökségről van szó, amelynek számos emléke egyedülálló a világon. Verespatak római aranybányái, a dák várak vagy középkori erődített templomaink világörökségi kincseink, amelyeket – a föld alól előkerülő apró cserépdarabokkal és kőfaragványokkal együtt – személyes örökségünkként kell tisztelnünk.
A kötet célja, hogy meghonosítsa Erdélyben a külföldön már nagy sikernek örvendő közönségrégészet műfaját: párbeszédet kezdeményez nagyközönség és régészet között, elősegítve egy olyan, régészeti
örökségünk iránt érzékeny és felelősségteljes társadalom létrejöttét, amelynek léte elengedhetetlen a régészet XXI. századi fennmaradásához.
T. Szabó Csaba kolozsvári ókortörténész, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Doktori tanulmányait 2012–2016 között az erfurti Max Weber Kollégiumban és a Pécsi Tudományegyetemen végezte. Főbb kutatási területei Mithras római kultusza, a római Dácia vallástörténete és az erdélyi régészet története. Tudományos munkássága mellett 2009 óta rendszeresen közöl ismeret-terjesztő munkákat régészeti, kulturális örökségvédelmi és közéleti témákban is.
"2012-ben megjelent a „DIALOGO” (Párbeszéd) című kötetem, melyben eszperantóul írott versem – hála
segítőkész eszperantista barátaimnak – 52 különböző nyelvű fordításban is olvasható. Akkor nem gondoltam arra, hogy ennek lesz még folytatása is. Aztán 2016 decemberében megszületett a „DOLORO”
(Fájdalom) című vers és ez év tavaszán az ötlet: „mi lenne, ha…?”
A „DIALOGO” fordítói közül, sajnos, többen meghaltak, mások megöregedtek és nem vállalták az újabb fordítást. Így új munkatársakat kellett keresnem a régiek mellé.
A „DOLORO” – az eredetieszperantó vers mellett – még 54 nyelven olvasható.
Őszinte és hálás köszönet önzetlen segítséget nyújtó barátaimnak!"
Sigmond Júlia
A gyűjtemény, amelyet az érdeklődő most a kezében tart, egyszerű és érdekfeszítő kísérleteket tartalmaz és ajánl nemcsak a 9-14 éves korú fiataloknak, hanem a velük foglalkozó pedagógusoknak, szülőknek is.
A kísérletek gyakorlatba ültetése során a diák élményszerűen találkozik a tudományokkal, felfedi és megérti a természet törvényszerűségeit, megtapasztalja és átéli a megismerés és megértés örömét. A kiskönyv anyaga két – előzőleg megjelent – gyűjtemény folytatását szolgálja, sok esetben ismert (vagy akár kevésbé ismert) kísérleten keresztül teremt lehetőséget a természet csodás titkaiba való betekintésre, ezzel együtt az ismeretszerzésre is.
„A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek vagy éppen hányatott sorsú arosztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk. A velük folytatott beszélgetések szerkesztett változatát gyűjteményes formában tárjuk az olvasók elé. Reméljük, sorozatunk harmadik kötetét azok is érdeklődéssel forgatják majd, akik élőben hallhatták az egyes beszélgetéseket, és kedvet kapnak hozzá, hogy történeteiket ők is megosszák velünk!”
Laczkó Vass Róbert
LUPESCU KATA 2002-ben született Budapesten, egyéves kora előtt azonban Kolozsvárra költözött a szüleivel. Jelenleg a Báthory István Elméleti Líceum diákseregét gyarapítja. A Kalózlány megírásához hatodikos korában, 11 évesen látott hozzá.
CHARLOTTE NAFTALIEN, a pisai nemes lány ismeretlen helyen ébred, kezével az ágyhoz bilincselve. Mégis kik rabolhatták el éjnek évadján? Hamarosan rádöbben, hogy a hírhedt Sekk-Rooial kalózhajón van, és mindenki meg akarja győzni, hogy ő a legendás kalózok, Albert és Bloom Turquise lánya. És ezzel kezdetét veszi egy veszedelmekkel teli utazás egy rejtélyes végrendelet nyomában,mely sok mindenre fénytderíthet, de ugyanakkor pusztulást is hozhat rájuk. Ahogy bennebb hajóznak a Moon-Barnacle-tengeren, egyre több sötét titok kerül felszínre, ami Charlotte származását illeti, kiderül, hogy az igazi kalózoknak nem csak egy életük van, és hogy létezik egy hely föld és menny között, ahol az életművészek élnek.
A Kalózlány: Végső kezdet a szó nemes értelmében vett ifjúsági kalandregény.
Ha angol nyelvterületen kerülne kiadásra, a young adult fantasy kategóriába tartozna, ugyanis a serdülő olvasóréteget célozza meg, a történet pedig a felnőtté válásról szól. Lebilincselő sztorival, szikrázó párbeszédekkel és nem utolsósorban az írói fantázia olyan sziporkáival, mely oldalról oldalra egyik bámulatból a másikba ejti az olvasót.
A tízparancsolat olvasatát a szabadság gondolata vezérli. Amikor az ember önmagával, embertársaival vagy Istennel való kapcsolatáról gondolkodik, amikor ezt a sokrétű spirituális kapcsolatot kívánja megélni, akkor a tízparancsolat nemcsak a megkötés és a tiltás szava lehet, hanem az életre felszabadító biztatás és hitgyakorlat is.
A 2015/2016-os egyetemi tanévben a kolozsvári református egyetemi misszió (Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium, Kolozsvári FIKE, teológus diákok) egy sorozatot indított a tízparancsolatról. A rövid igemagyarázatokat követően a felkért előadók – igemagyarázó lelkészek és az igét értelmező szociológus, politológus, filozófus, dramaturg, irodalomtörténész, pszichológus, orvos, jogász; költő és karikatúrát rajzoló lelkipásztor – különböző tudományterületek szempontjából reflektáltak egy-egy parancsolatra. Ennek a sorozatnak a rövidített anyagát tartja kezében az olvasó.
A tízparancsolat aktualitása ma is vitathatatlan.
A könyv az Erdélyi Református Egyházkerület és az Exit Kiadó közös kiadása.
Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, a Házsongárd Alapítvány üv. elnöke, a Házsongárdi temető közismert krónikása ezúttal Kolozsvár még kevéssé kutatott hat sírkertjébe vezeti el az olvasót. A Házsongárdi új temető az első világháború végétől fogadja be a halottakat. A Kismezői temető majdnem egyidős a házsongárdi történelmi sírkerttel, de alig találhatók benne patinás sírok, viszont a hóstátok emlékét őrzi.
A négy zsidó temető egy külön világot rejt magába. Az utóbbiaknak nem csak leírását, hanem szokásait és hagyományait is megismerheti az olvasó.
Ez a kötet teljessé teszi a kolozsvári múlt temetőkbe rejtett világának a feltérképezését.
"Olvasótársam, ki azt hiszed, könyvet nyitottál ki, elárulom neked, hogy kincsesláda fedelét emelted fel. Benne sors-ékszerek, melynek gyémántjai megváltó áldozatokon csiszolódtak, ércei lélek-kohóban olvadtak. Tulajdonosuk a Szerző, kinek feléd nyújtott lélektenyeréről azt veheted át belőlük, amit élményeid és kérdéseid időszerűvé tesznek. Olvass a szíveddel! Bátran pillants bele a Szerző álarc nélküli arcának tükrébe, „láss, ne csak nézz!”, a többi majd magától történik meg. Folyamatosan, mindaddig, míg le nem csukod a kincsesláda fedelét. Tükörképed pedig azután is, kitörölhetetlenül, veled marad."
Nagy Ibolya
Franz Hodjak író, költő, műfordító 1944-ben született Nagyszebenben. 1992-ben, az utolsó kivándorló szászok egyikeként hagyta el hazáját és választott városát, Kolozsvárt. Az Echinox önképzőkör, illetve az általa megjelentetett háromnyelvű irodalmi lap oszlopos tagja, 1970–1992 között a Dacia Könyvkiadó német szerkesztőségének vezetője. Irodalmi munkásságáért számos díjjal tüntették ki Németországban, ezek közül a fontosabbak: Georg Maurer-díj (1990), Ingeborg Bachmann-díj (1990), Andreas Gryphius-díj (1992), Nikolaus Lenau-díj (1996), Drezda város írnoka cím (2002), a Németországi Schiller Alapítvány díszoklevele (2005), Erdélyi Szász Kultúrdíj (2013). 2015-ben Kolozsvárott, a Transilvania Könyvfesztivál keretén belül megkapta az Echinox lap német szekciójáért járó díjat. Jelenleg Usingenben él, szabadúszó író.
"Az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő, erdélyi-romániai fejleményeket taglaló idő- és térbeli utazás ez a könyv.
Szereplői a győztesek: a sok megkínzott, meghurcolt, jeltelen tömegsírokba gyilkolt, börtönbe, Gulagra
s pusztulásra ítélt Dávid. Akiket a forradalom szele s a megtorlás ökle megcsapott. Akik túlélték, és ma
kálváriájuk stációihoz visszatérve e kötet lapjaira mondják történetüket. Emlékeznek ama gyönyörű október végi, november eleji napokra, szabadságálmokat szövögető pajtásokra, rácsok mögé vetett bajtársakra, börtönökre, román Gulagra, méltóságra és megaláztatásra, csaholó ebekre, emberséges és
embertelen emberekre, reményre és kétségbeesésre, zsebkendőnyi tiszta kék égre és föld alatti sötétzárkákra, akkor szertefoszlani látszó, ma már beteljesülő álmokra.
Arra, amit akkor beléjük fojtottak, de emlékezetükből kitörölni soha senki nem tudott.
Arra, hogy: Volt egyszer egy ’56."
Benkő Levente
másik asztalnál
mindig így szól a rigmus
átkozott közel
hiába várja
billegő verslábakon
már sosem jön el
hajnalra senki
nem marad csak álom csak
ő s az asztalok
nyüszít lepusztult
éjszakákból ahol a
másik én vagyok
eső sziporkáz
odakint és villog mint
gyémántreszelék
szívemen dobol
s én hallgatom e táltos
ősz költészetét
„Rád pirosítom a dalt” – írja egyik versében Laczkó Vass Róbert, és amennyiben sikerül, ez valóban „felix culpa”, boldog bűn. A költő pedig mi más, ha nem egy boldog bűnös? Egy kulturált, lendületes, problémákkal és érzékenységekkel teli bűnös, aki éppen azért boldog, mert ilyen."
Demény Péter
A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták – olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk.
A velük folytatott első tíz beszélgetés szerkesztett változatát sorozatindító kötetbe szedve mutattuk be 2015 augusztusában. Most újabb tizennégy beszélgetést ajánlunk az olvasók figyelmébe. Reméljük, érdeklődéssel forgatják majd a Nyitott szemmel II. kötetének is a lapjait!
A Libzár és a Föld két kiváló író, Sigmond Júlia és Sen Rodin eszperantóból fordított tudományos-fantasztikus regénye.
A Libzár a Föld ikerbolygólya a PU44422 galaxisban. Egyúttal e bolygó egyetlen szigete is, amelyet végtelen óceán vesz körül. Négy kantonra oszlik: (a Libzári Államszövetségbe tömörült) Nigraburgra, Taulagopra, Mataginra, valamint Vanavárra. A Föld és a Libzár többek között szoká-saikban, törvényeikben, technológiai és lelki képességeikben külön-böznek egymástól. Az élénk fantáziával megírt regény nemcsak a földlakók és a libzáriak életét és körülményeit írja le s követi kalandjaikat drámai események egész során keresztül, hanem meglepő módon össze is kapcsolja őket egymással.
A „törvény szorításához” való viszonyulásban Szék az az eset, amelyben „a hagyományőrzés tökéletesen azonosul a közösség értékrendjével”. A hagyomány tekintélyét, az új hatások hagyományának való alárendelését, a világjáró székiek falujukhoz való ragaszkodását Nagy Olga folyamatosan hangoztatta és példázta. A „széki modell” megírásakor korábbi terepmunkáira hagyatkozott. A rendelkezésre álló források alapján az 1980-as évekig követte a falu társadalmának értékrendjét és mentalitását.
Aki ismeri Nagy Olga életművét, a jelen kötet olvasása során ismerős gondolatokkal találkozik. A szerző úgy érezte, hogy Széknek, a Székre folyamatosan zarándokló fiatal generációnak és a szakmának egyaránt tartozik ezzel az összefoglalássa.
Napló és dokumentum is, igen, nyilvánossá tett beszámoló a szerző napjairól, állapotairól, hangulatairól.
Sokféleképpen olvashatjuk tehát, önmagunk tükörképét keresve benne – és persze azt az arcot, amelyik rezdüléseivel segít át bennünket egy-egy teljes évünkön, hogy aztán minden újrakezdődhessen.
"Nekem, ha már erről van szó, nincs világnézetem. Nincs is szükségem rá. Ellenben az egész világot, annak minden jelenségét szeretném megérteni, és mindazt magamévá tenni a külsőleg ellentétes irányok igazságai közül is, ami a magasabb értelemben vett emberi létet, az igazi emberséget szolgálja. Az egésznek Krisztus mint Megváltó-Isten és mint a világ tanítója az evangéliomban adja meg az alapját." Nagy Ödön, 1937. január 8.
A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek – vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk. A velük folytatott első tíz beszélgetés szerkesztett változatát sorozatindítónak szánt kötetbe szedve ajánljuk most az olvasók figyelmébe. (Laczkó Vass Róbert)
"Tulajdonképpen az van, hogy annyiféle beszélgető-könyvet olvashatunk mindenhol, hogy az a gondolatom támadt: kutyás beszélgető-könyvet is lehetne csinálni. Ez azért jutott az eszembe, mert a férjem kutyaportrét festett a nővéremék számára, és valahogy ez a két dolog összeállt bennem: kutyaportré és beszélgető-könyv. Habár nem vagyunk kutyatulajdonosok, nagy kutyabarátok vagyunk, és a nővérem kutyáinak pártfogói és rajongói. A könyvben 15 kutya és gazdija szerepel plusz 1, tehát összesen 16, mert a borítón lévő kutya gazdája írta az előszót. ... A kulcsember nem én vagyok, hanem a férjem, aki rajzolt, mert tulajdonképpen a rajzok nélkül ez a könyv nem volna annyira vonzó. Beszélgetni könnyebb, mint rajzolni..."
Nagy Ibolya, a könyv értelmi szerzője (részlet a Kolozsvári Rádióban elhangzott interjúból)
És akikről szó van:
Fóriak Éva, kutyája Charly
Nagy István, Fifi
Csűrös Éva és Vadas László, Bátor
Kiss Gábor, Dorka
Kulcsár Szabolcs és Balázs Borbála, Alfi
Molnár Levente, Dzsumbuj
Gergely Balázs, Döme
Gáspárik Attila, Platón
Kallós Zoltán, Buksi
Szakáts István, Bori
Dósa Gerő és Tamás Emese, Essy
Szilágyi Szabolcs és Forrai Szerénke, Gimli
Nagy István és Annamária, Mancsó
Sándor Árpád, Golyó
Bogdán Zsolt, Angyal
+ Horváth Erika, Lizi
A madarak a természetbarátok kedvencei. Szemet gyönyörködtetően színesek, bámulatosan énekelnek, röptük lenyűgöző, és ami talán a legérdekesebb: viselkednek. Udvarolnak, viaskodnak, játszanak — hozzánk, emberekhez hasonlóan.
A madarak megfigyelésének első lépése a fajok helyes meghatározása, ehhez kíván segítséget nyújtani ez a könyv. A fajok többsége tavasszal és nyáron ölti magára legszínesebb tollruháját, amikor mi magunk is a legtöbbet járunk a természetben. Ebben az időszakban azonosíthatjuk őket a legkönnyebben, így a határozást segítő színes táblák is csak a nászruhában mutatják be a fajokat. Az illusztrációkat kísérő szöveg röviden ismerteti a lényeges határozóbélyegeket, jellegzetes élőhelyet, szaporodást, vonulást, éneket és hangokat, illetve a védelmükhöz szükséges tudnivalókat.
Összesen 114 gyakori fajt mutatunk be, amelyek mezőgazdasági területeken, települések közelében vagy erdőkben élnek.
Kötetünk több mint 120 fényképen ragadja meg a Valahol Európában című musical kolozsvári előadásának előkészületeit, az első olvasópróbától egészen a bemutatóig – és mint a mesében, még azon is túl. Elsősorban az előadásban szereplő 33 gyerek munkáját követi nyomon, de a felnőttek partnerségét sem téveszti szem elől.
Mindenkit, aki belelapoz kötetünkbe, arra biztatunk, hogy tapasztalja meg személyesen is a Trógeregyetem 33 hallgatójának csodálatos munkájából és őszinte mosolyából fakadó szeretet-élményt! (Laczkó Vass Róbert)
1944. június 2. fölöttébb gyászos nap Kolozsvár történetében. Annak ellenére, hogy a jóformán az egész világot sújtó második világégés szempontjából elhanyagolható csekélység volt mindaz, ami akkor itt történt, nekünk, kolozsváriaknak fájdalmas, komor eseményként maradt meg emlékezetünkben. A többi, 1944. évi pusztulással, pusztítással együtt.
Hét évtized telt el azóta. A háború után született nemzedékek a szemtanúktól, túlélőktől hallottak erről a napról. Az idő múlásával azonban az akkor történtek emléke mindinkább elhalványul, a kortársak, túlélők száma fogyatkozik. Az emlékezők, akik 1944-ben, néhány kivétellel húsz, sőt tíz év alattiak voltak, ma idős emberek. A náluk idősebbekhez hasonlóan, nemsokára ők is magukkal viszik mindazt, amit akkor átéltek, s amire emlékeznek. Ezért úgy véltük, itt az ideje, hogy mindebből, amit csak lehet, mentsünk meg, elsősorban a jelen, nemkülönben az utókor számára is.
A könyv CD-mellékletet tartalmaz.
A kötet írásait a szerző adja elő, sajátos muszkai stand-up stílusban.
„A Hargitán akkora hó vót, hogy a varjak es csak guggolásba repültek, hogy a fejüket az égbe bele ne verjék, de ez nem vót elég, mert júniusban az idő egy cseppet megengedett s olyan árvíz lett, hogy a Csíkszépvíz–Csíkszereda járaton a sofer a buszt állva vezette, hogy meg ne fulladjon, s az emberek mind a kalaptartón ültek.”
A modern erdélyi magyar grafika káprázatainak mestere, Cseh Gusztáv 1934-ben született Kolozsváron. Páratlan rajztehetsége már karikatúráiban, könyvgrafikusi működésében is megmutatkozott, nevét mégis első, 1965-ös kiállítása tette közismertté: ettől kezdve a „kolozsvári grafikai iskola” meghatározó alakjaként tartották számon. Az erdélyi magyar művészeti hagyományt a szürreális, az abszurd és a groteszk világát idézve kora európai modernségének nyelvén beszélte el. Tehetsége úrrá lett a szétbomlott világon, mert az össze nem tartozó dolgokat képi egységbe tudta tömöríteni. Alkotásaiban nyoma sincs a közép-európai alkotók félszegségének. Olyan egyénien elegáns, drámai, és mégis kalandosan játékos, nagyvilági univerzumot teremtett, amivel gyökeresen újat hozott Erdély egész művészetében.
A képeskönyv gondos áttanulmányozása után megőrzendő emlék maradhat Kelemen Lajos fényképek, rajzok és festmények hordozta alakja, képmása, jellegzetes test- és fejtartása.
Ne csak őrizzük, hozzá méltó módon adjuk tovább vele kapcsolatos ismereteinket, a mi szégyenünk volna, ha lenne olyan hazánkfia, aki nem ismeri nevét és munkásságát.
Torockó, az egykori bányaváros, sziklák közé ékelt páratlan szépségű faluképével, építészetével és néprajzával méltán pályázik a Világörökség megtisztelő címére. Népének szellemi öröksége és anyagi műveltsége az erdélyi néprajzi irodalomban eddig is kitüntető figyelmet kapott. Amiről viszont alig esett szó: a képzőművészeti ábrázolások gazdagsága és sokfélesége.
Jelen könyv erről nyújt tájékoztatást, képben és szövegben, fölsorakoztatva a Székelykő alatti régió, Torockó és Torockószentgyörgy művészi megörökítésének tárgyi emlékeit. Közel két évszázad képzőművészeti alkotásai tárulnak föl az érdeklődők előtt a romantika korától máig.
„És éppen ezen véghatárainkon fekvő legérdekesebb terület, a szép Székely föld az, mely legkevésbbé van ismerve, melyről önmagunk is legkevesebbet tudunk. Égető szükséggé vált tehát annak felkutatása és ismertetése” – e sorok Orbán Balázs Székelyföld leírása című, nagy hatású munkájának 1868-ban, Lengyelfalván írt bevezetőjéből származnak. Az égető szükséget a népi építészet terén még ma, majd másfélszáz évvel később is érezzük. Mert nem létezik egyetlen olyan tudományos igényű mű sem, mely összefoglalná a népi építészetét ennek az „ország az országban” vidéknek, vagy akár az olyan kisebb területeknek, mint a székek. Ezért fontos, hogy kisebb és sokszor nagyon lényeges és alapos rész-feldolgozások után elkészült ez a kötet – Udvarhelyszék népi építészete.
Kalotaszeg a népi építészet terén is valami sajátosat produkál – a XX. század első évtizedeiben, amikor a Kárpát-medence más térségei már igyekeznek a hagyományostól, a parasztitól eltérő mintákat, a városok elővárosai kisegzisztenciáinak polgári-pallér építészetét követni, itt egy új, mondhatnánk hangsúlyozottan népi építészet alakul ki.
Egy olyan, amelyik befogad és ugyanakkor példákat szolgáltat. A magyar szecesszió Lechner Ödön nevével fémjelezhető első nemzedéke a népművészetből elsősorban díszítőmotívumokat vett át, melyeket főleg Huszka József székelyföldi búvárkodásából ismertek meg.
A későbbiekben a gödöllőiek éppen úgy, mint Kós Károly és köre, az „erdélyi fiatalok”, Kalotaszegről transzponálták immár nemcsak a népművészeti, de a népi építészeti formákat is.
2011-ben megjelent a DIALOGO (Párbeszéd) című versem a BELETRA ALMANAKO (Szépirodalmi Almanach) Amerikában megjelenő eszperantó nyelvű lapban.
Férjem lefordította olasz, majd két barátom magyar és román nyelvre. A három fordítást olvasván, bizarr ötletem támadt: lefordíttathatnám a versemet más nyelvekre is.
A Nemzetközi Eszperantó Szövetség delegátusainak és jó barátaimnak köszönhetően jelenhetett meg ez a kötet, melyben 52 nyelven olvasható a vers, amit a világ minden táján élők fordítottak le saját anyanyelvükre. (Sigmond Júlia)