Útravalónak
zsebedbe csempészek pár
kényes haikut
Villanófényben több mint hatszáz haikuforma - Laczkó Vass Róbert ismét vállalja a nyilvánosságot és a megmérettetést (...)
Van ám itt líra is, derű és ború - a hatszáz haikuforma a szentenciák és kaján észleletek mellett tartalmaz sok érzést, kedvességet is. Azt mondja a haiku japán nagymestere, Macuo Basó, el kell hagyni az önző magunkra figyelést ahhoz, hogy a haikut jól gyakorolhassuk, s talán még ahhoz is, hogy jól olvassuk. Tegyük hát ezt, kedves olvasó, hagyjuk magunkat a vegytiszta érzéshez kalauzolni e versek által!
Bodó Márta
Azzal a reménnyel bocsátom útjára ezt a gyűjteményt, hogy minden, a környezete iránt érdeklődő ember talál magának benne csodálnivalót vagy hasznos vizuális információt, amely esetleg további keresgélésre, kutatásra ösztönzi, valamint hogy minden olvasat, minden egyes személyes megközelítés egy-egy új szellemi kalandot vagy élményt jelent majd mindazok számára, akik a kötetet kézbe veszik, és annak alapján kedvet kapnak a weboldalon található vizuális tartalom tanulmányozására is.
Lansez acest album cu speranța că oricare cititor interesat de mediul în care trăiește va găsi în el informații vizuale utile, detalii demne de admirat care invită la continuarea căutărilor, explorarea istoriei locurilor, a culturilor care ne înconjoară. Nutresc speranța că fiecare interpretare, fiecare abordare personală care se va naște pe marginea acestui volum va fi începutul unei noi aventuri sau experiențe, înainte de toate prin consultarea paginii de internet aferentă volumului.
I brought this collection to life with the hope that anyone interested in the environment they belong to will find in it interesting and useful visual information, details worth being admired which invite to exploring further the history and culture of the familiar places. I am confident that every interpretation triggered by this volume will result in new adventures and experiences for those who read it and are inspired to explore the webpage containing the whole collection.
Zakariás Erzsébet
Erdély földje alatt több ezer év történelmének tárgyi emlékei nyugszanak.
Románia régészeti örökségének mintegy fele ma Erdély területén
található, amelyet közel két évszázada kutatnak rendületlenül a régészek
és történészek. Olyan örökségről van szó, amelynek számos emléke
egyedülálló a világon. Verespatak római aranybányái, a dák várak vagy
középkori erődített templomaink világörökségi kincseink, amelyeket
– a föld alól előkerülő apró cserépdarabokkal és kőfaragványokkal
együtt – személyes örökségünkként kell tisztelnünk.
A kötet célja, hogy meghonosítsa Erdélyben a külföldön már nagy
sikernek örvendő közönségrégészet műfaját: párbeszédet kezdeményez
nagyközönség és régészet között, elősegítve egy olyan, régészeti
örökségünk iránt érzékeny és felelősségteljes társadalom létrejöttét,
amelynek léte elengedhetetlen a régészet XXI. századi fennmaradásához.
"Azt mondják, az újságíró mindenhez ért egy kicsit, de semmihez sem igazán. Van ebben jó adag igazság, hacsak a firkász nem egy bizonyos szakterületen képezte magát – ami régebben, amikor az egyetemek nem ontották magukból a különféle diplomásokat, szinte elképzelhetetlen volt.
Viszont az is biztos, hogy az újságírást szinte lehetetlen megtanulni, erre vagy születik az ember, vagy nem. Ezt pedig nem én mondom, hanem azok, akit tanítják… Műfajokat, technikákat, helyesírást el lehet sajátítani – bár nem egy cikk bizonyítja, hogy sokak számára ez is hatalmas fejtörést jelent –, de az érzéket, a stílust az ember hozza magával. Vagy nem – de ez hamar kiderül, az olvasót ugyanis nehéz becsapni."
Jelen verseskötettel életem fontosabb mozzanataiba szeretném bevezetni kedves olvasóimat, mint például a gyermekkor, zene, szerelem, filozófia, hittan, és mindezt játékos rímekben, gördülékeny kifejezésekben tárom a nagyérdemű elé, kincses Kolozsvár 700 éves falai között.
Verseim öt témakörbe csoportosíthatóak: tájleíró, családi, filozofikus, szerelmes és nem utolsósorban egyházi jellegűek.
Hivatásos zenész mivoltomtól eltérően e kötetben most nem hangjegyek, hanem szavak próbálják „elmuzsikálni” önöknek, hogy a vers egy Isteni sugallat, amelynek megvalósításához nincs szükség másra, csupán egy üres papírlapra és egy ceruzára, és máris megszületik a „csoda”.
Az ihletért nem kell „megdolgozni”, mivelhogy a költőt a múzsa többször is meglátogatja, tehát a szerző csupán közvetítője annak
a felemelő isteni aktusnak.
Fogadják hát szeretettel e verseket, „lelkem gyermekeit”, hadd vidítsák fel a hétköznapjaik monotóniáját!
A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek,
tudományos kutatók, száguldó riporterek, barangoló művészek vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk.
A velük folytatott beszélgetések szerkesztett változatát gyűjteményes formában tárjuk az olvasók elé.
Sorozatunk ötödik kötetének Ázsia áll a fókuszpontjában, különös tekintettel a Közel-Kelet országainak problémáira. Meggyőződésünk, hogy haszonnal forgatják majd az olvasók!
Életünk minőségét nagymértékben meghatározza az, hogy milyen körülmények között dolgozhatunk, hogyan megyünk haza délutánonként, érezzük-e az évek során, hogy fejlődünk, megvalósítottunk-e valamit, piacképes maradt-e a tudásunk, képességeink.
A cégek vezetőinek minderre direkt ráhatásuk van: biztosítanak-e fejlődési lehetőségeket, hagynak-e elfajulni konfliktusokat, stb. Jelen könyvben hat vezetőt ismerhetnek meg, és ezen interjúk élőben is követhetőek voltak 2017 októbere és 2018 áprilisa között Kolozsváron, a Vezetői kihívások és megoldások címet viselő beszélgetősorozat keretében. Ezek alkalmával a hallgatóság kérdéseket is feltehetett, a beszélgetések végén pedig megismerkedhetett a vállalkozókkal, cégvezetőkkel.
Az amerikai álom kifejezés azt az eszmét fedi, hogy mindenki képes önerőből, kemény munkával életét jobbá tenni, többnyire folytonos és növekvő jövedelemmel. A könyvben szereplő összes vezető nulláról indult, és megvalósította itthon, Erdélyben, Romániában is az amerikai álmot.
László Judit
Pokolvár kapui kinyíltak. De Ryan sehol, Miss Holdtöltének is nyoma veszett, Rose öntudatlan testét kézről kézre adogatva emelik be a Boala a Negra fedélzetére. Charlotte kétségbeesetten kérdőjelezi meg minden eddigi döntésének helyességét, és legszeretettebb barátai nélkül Verona Útja is egyre távolodni látszik, amikor egy félelmetes hajó fedélzetén ráébred, hogy talán még sincs minden veszve, talán mégis elérheti céljait. De mindezért hatalmas árat kell fizetnie, régi önmagát is fel kell áldoznia az új Charlotte oltárán. Metáliumok és életművészek társaságában folytatja útját Reawonbelle felé, miközben új barátokra tesz szert, de ugyanakkor hatalmas ellenségeket is szerez magának. És találkozik a Moon-Barnacle legkegyetlenebb és legvarázslatosabb Kapitányával, aki teljesen
felforgatja az életét.
A KALÓZLÁNY: KÉKVÉR
a KALÓZLÁNY: POKOLI KÖR folytatása,
a hatkötetes regényfolyam harmadik és negyedik kötete.
A Magyar Unitárius Egyház megalakulásának 450 éves évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések előkészítése sorába tartozott az a kutatás, mely számba vette az erdélyi unitárius templomokban fellelhető vagy egykor volt festett asztalosmunkákat. Ennek eredményeit dol-gozza fel a könyv, mely a 16. század elejétől 2000-ig majd’ félezer év alkotásait tekinti át. Ádámos és Homoródszentpéter az 1520-as évekből a kezdet, a legfiatalabb pedig az ezredfordulóra Magyarandrásfalván elkészült berendezés. Kilencven templom és több mint 350 emlék, köztük teljes mennyezetek, karzatok, szószékkoronák, padok, úrasztalok, „pulpitusok”, ajtók szerepelnek a kötetben, egy részüknek már csak különböző feljegyzésekben van nyoma, de a többség ma is ékesíti a templomokat, vagy múzeumok megbecsült kincse. A korszakonkénti részletes, a levéltári, szakirodalmi adatokra, a helyszíni kutatásra alapozott leírást 388 színes fényképfelvétel teszi szemléletessé.
Balassa M. Iván (1943) az 1970-es évek végétől kutatja, több-kevesebb megszakítással, a protestáns templomokban fellelhető festett asztalosmunkákat. Az egyes emlékek leírásától a rajtuk található feliratok elemzésén át az egyik legkorábbi emlék, a homoródszentpéteri karzat újrafelleléséig és az énlakai templomban lévő berendezés részletes feldolgozásáig terjedő tapasztalatait és ismereteit kamatoztatja ebben a könyvben. Az itt bemutatott unitárius emlékanyag a teljes magyar festett asztalosmunkájú templomberendezéseknek csak egy részlete, de mint cseppben a tenger, minden megtalálható közöttük, ami ezeket a kultúránkban kiemelkedő jelentőséggel bíró műveket jellemzi.
Kiadja a Magyar Unitárius Egyház és az Exit Kiadó
A kiadást támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége.
"Orbán Lajos (1897–1972) kolozsvári polgár fényképhagyatékából készült ez a válogatás, amely a két világháború közötti Kolozsvár utcáinak forgatagát, szabadidős lehetőségeit és privát szféráját mutatja be. Orbán Lajos életrajza, egy antropológiai és egy fotótörténeti tanulmány vezeti be a korszak és a fotográfia iránt érdeklődőket a képek világába. A kiválasztott 170 fénykép többnyire 1920 és 1940 között készült, és – néhány kivétellel – most jelenik meg először nyomtatásban. A fotók túlmutatnak a város képeslap-arcain: a dinamikus kompozíciók és a különböző fényhatások poétikája iránt érdeklődő fotóst – noha ő fotóamatőrnek tartotta magát – méltán nevezhetjük a kor fotóművészének."
Blos-Jáni Melinda
A könyv az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Exit Kiadó közös kiadása.
Könyvünkben az 1956-os magyar forradalommal nyíltan együtt érző és emiatt bebörtönzött erdélyi egykori fiatalok, középiskolás diákok, munkások és egyetemi hallgatók emlékeznek az akkori történésekre. Volt köztük, aki gyertyát gyújtott halottak napján a Házsongárdi temetőben, volt, aki koszorút helyezett el az 1848–49. évi magyar forradalom és szabadságharc hősei emlékművén, volt, aki nekivágott a román–magyar határnak, hogy azon átszökve a pesti srácokhoz csatlakozzon, volt, aki verset írt, voltak a temesvári – elsöprő többségükben román! – egyetemisták, akik nagygyűlésen fejezték ki rokonszenvüket a magyar forradalom és hősei iránt. Bátor kiállásu-kért, nyíltan megfogalmazott szabadságvágyukért e fiatalok súlyos politikai börtönéveket kaptak „jutalmul”, de ezáltal tulajdonképpen arra kaptunk tőlük példát, hogy minden körülmények között miként lehet és kell megmaradni egyenes gerincű embernek.
Könyvünk célja, hogy ezt a példát felmutassuk és népszerűsítsük, mindenekelőtt a fiatalok – középiskolások és egyetemi hallgatók – körében, s ezzel együtt az egyre idősödő kortanúk emlékeit megmentsük az utókornak.
A forradalom hírei, a pesti srácok hősiessége indította el Erdély-szerte is azt a hullámot, amely arról szólt, hogy valamit tenni kell. S bár fegyvert nem fogtak, mert az adott körülmények között nem is foghattak, minékünk, erdélyieknek is megvannak a magunk srácai, akik ott és akkor, az adott körülmények és lehetőségek között azt és annyit tettek, amit és amennyit tehettek.
Nekik is kijár a tisztelet és a megbecsülés!
A szerzők
"Éjjel 2 óra volt.
Rossz előérzettel kapcsoltam be a telefonomat, és Lidi oly halkan suttogó hangját hallottam, amilyenen rajta kívül senki nem tudott beszélni telefonba.
– Anya – mondta.
– Baj van...
Ha nem mondott volna semmit akkor is tudtam volna – már amikor a hangját meghallottam, amikor az anya szót kiejtette, – akkor abban a pillanatban tudatosult agyamban, hogy valami olyan közeleg, ami elől nincs kiút – mert ott volt legbelül az a soha, senki által nem vágyott anyai érzés, ami a rosszat sejteti és mivel anyai – nem is tévedhet.
Érezzük jönni, mint vihart érez meg ösztönösen az állat, de nem tudunk sem elmenekülni előle, sem kitérni útjából. Valamilyen fajta megsemmisülést érzünk, amit nem akarunk a legcsekélyebb mértékben sem, fuldoklunk tőle, mint mély vízben az úszni nem tudó. De kapálózásunk nemhogy kimentene a félelem szorító karjából, hanem egyre lejjebb húz – menthetetlenül a mélybe.
Egy nő, egy anya vagyok a sok közül, aki sokszor érezte, hogy szeretné megírni, papírra vetni élete történetét, de az élet nem igazán adott rá lehetőséget a mindennapi feladatokkal való küzdelem során. Majd olyan esemény rázta meg lelki világomat, amely fékezhetetlenül vezetett e fájdalmas, igaz történet megírására."
Dobai Irén
Laczkó Vass Robert
kétezer éve vitathatatlan
jogot formálunk a megváltásra
de van-e ki tanítványaidnak
egy úri gesztussal megbocsássa
mindazt amitől földönfutóvá
lettek a meztelen istenségek
ahogy a fára fölmagasztalnak
történelemmé bővül ölelésed
nagyon emberré lettél amikor
összevéreztek a reneszánsszal
testedből míniumfesték ömöl
könyörtelen példamutatásnak
belefeszülsz a liturgiákba
majd hétköznapjainkba költözöl
Csapody Miklós újabb esszéinek, tanulmányainak régebbi és újabb „történetei” Erdélyben „játszódnak” a két világháború közötti időtől máig, Soprontól Szegeden és Budapesten
keresztül Kolozsvárig és a Székelyföldig.
Az izgalmas, gazdag irodalmi, eszmetörténeti, politikai Erdély-körkép címadó metaforája Ligeti Ernőtől származik, aki 1940-ben boldogan és felszabadultan írhatta: „ezt az egész huszonkét esztendőt lábujjhegyen visszük ki és takarjuk le, mint a címeres halottat”.
Akkor is véget ért egy korszak, később évtizedek múlva ismét úgy éreztük, felszabadultunk, az első „hőskornak” mégis máig maradandó öröksége a transzszilvanizmus, amelynek jelentőségét sokan vitatják, de senki sem tagadhatja, hogy a régi transzszilvanizmus és a modern erdélyiség „ethosz, életérzés, magatartáseszmény, a hagyomány értelmezése, köznapi gyakorlat”. Csapody könyve ékes bizonyítéka, hogy „Magyarországról is meg lehet érteni Erdélyt, sőt újat is lehet mondani róla”.
A könyv Dr. Varga István 2010. okt. 12. és 2013. nov. 4.- közötti időszakban tartott parlamenti felszólalásait foglalja össze.
"A magyar félig huszár – tartja a népi bölcsesség, és pontosan egy ilyen huszáros virtus, ösztön, küzdőszellem és lényeglátás jellemzi Varga István több mint hatvan parlamenti felszólalását is, amelyekben – mint cseppben a tenger – tükröződik a történelem.”
Dr. Kövér László
az Országgyűlés Elnöke
Beteg és politika egyaránt keresi a választ, miért vándorol az orvos, nővér külföldre?
Talán e könyv olvasója megért majd valamit a mozgató rugókból. Hogyan teszik a tehetséges orvost szakmailag, morálisan is lehetetlenné a kórház „szürke eminenciásai”? Magánéletét is megmérgezi a környezet. Hogyan tud mégis sikeres, új életet kezdeni, hogyan talál egy segítő szerelmes társat, új szellemi közeget? A kiemelkedő szakmai tudás, a becsület, tisztesség harca ez a könyv a maradiság, irigység, erkölcstelenség ellen.
Az 1848–49-es forradalom leverése sokakat kényszerített száműzetésbe. A szmirnai Koszta- affér volt a nyitánya Amerika világuralmi felemelkedésének. A világ ekkor kezdte felismerni az amerikaiak bátorságát, nagylelkűségét. Az üldözött magyarok pedig a befogadást tehetségükkel, sikereikkel hálálták meg. A polgárháború huszárai, a Lincoln elnököt segítő hadmérnök, Rédey gróf az életét is kockáztatta Amerikáért. A gróf sorsán keresztül Amerika felemelkedésének, gazdagodásának lehetünk tanúi. Hogy is sikerülhetne ez a bevándorló német asszony és a gazdag amerikai nő szerelme nélkül?
"2012-ben megjelent a DIALOGO (Párbeszéd) című kötetem, melyben eszperantóul írott versem – hála segítőkész eszperantista barátaimnak – 52 különböző nyelvű fordításban olvasható.
2017-ben napvilágot látott a második kötet DOLORO (Fájdalom) címmel, mely 54 nyelvű fordításban jelent meg.
Közelebbről, még ebben az évben, vagyis 2018-ban, kiadásra kerül a harmadik kötet (utolsó a sorozatban) DANKON (Köszönöm) címmel, 62 fordításban.
Őszinte és hálás köszönet önzetlen segítséget nyújtó barátaimnak! Külön köszönet illeti azokat a személyeket, akik olyan nyelvre fordították le a verset, amelyek az első két kötetben nem szerepeltek!"
Sigmond Júlia
"A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek
vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk.
A velük folytatott beszélgetések szerkesztett változatát gyűjteményes formában tárjuk az olvasók elé.
Sorozatunk negyedik kötetében európai társadalmunk kényes problémáinak kibeszélése elől sem zárkózunk el.
Reméljük, érdeklődéssel forgatják majd az olvasók!"
Laczkó Vass Róbert
Czire Hanga Debóra (15) Kolozsváron született, jelenleg Budapesten tanul.
A kamaszság nem életkor, hanem léthelyzet: az élet magasan izzó állapota. Félúton levés.
Viki és társai amolyan igazi tinik, akiknek a váltig megunt iskola jelenti
az állandóságot az életükben, de az igazi történések egészen máshol zajlanak. A kamasz tizenévesek sajátos félutas érzésvilágának hullámvasútján haladnak, hol a lehetetlenül lassú időben, hol pedig az állandó lemaradás érzetének gyorsaságában.
Egy színdarab, ahol mások szerepének eljátszása váratlan mélységeket tár fel. Egy túlméretezett buli, ahol a határok feszegetése ismeretlen tapasztalások és felismerések kapuit nyitja meg.
Egy tábor, ahol az egyedüllét és a csoporthoz tartozás, a bizalom és csalódás bonyolult hálója sejlik fel. Ezeken túl pedig minden nap a bennük (először) megszülető világrengető felismerések, leginkább pedig a szerelem szavakat és értelmet kereső édes küszködése.
Közhelynek tűnik, de minden ember életében elérkezik a számadás, a visszapillantás, a tükörbe nézés ideje. Főleg ha a sors olyan helyzet elé állítja, amikor nem biztos abban sem, hogy lesz-e folytatás.
A Tegnap * Betegnapló című kötet látszólag két különálló részt tartalmaz, de eléggé nyilvánvaló, hogy ugyanarról a karakterről szól.
Az első rész egy olyan történetet ír le, mely rengeteg családban előfordul, csak kevesen vallják be. Családi gondokat, melyek több generációra is kihatnak. A Betegnapló a Tegnap folytatása, melyben a főszereplőnek
egy újabb drámával, ezúttal egy halálosnak mondott betegséggel kell megküzdenie.
A kötetbeli írások reményt, hitet és vigasztalást hordoznak magukban, és annak fontosságát hangsúlyozzák,
hogy az életben meg kell tanulni segítséget kérni. Hogy egymagunkban sosem lehetünk hősök…
A Kalózlány: Pokoli kör A Kalózlány: Végső kezdet folytatása, a hatkötetes regényfolyam második kötete. A Végső kezdet utolsó lapjain Charlotte búcsút vett a Sekk-Rooial kalózhajótól, és annak hírhedt kapitányától, Akreedtól. A Kalózlány második kötetében, a Pokoli körben Blakem Walltrommed Boala a Negrájának fedélzetén látjuk viszont, hűséges barátai: Valerie, Ryan, Mylan és Peter társaságában. A „K” immár ott virít a bokáján, de az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek, ugyanis a szinta-képességek megszerzéséért végig kell járnia Verona Útját. És ebbe az életművészeknek is lesz némi beleszólásuk. Segítik küldetésében a kalózlányt, vagy minduntalan megpróbálnak keresztbe tenni neki? Ki fogja követni Charlotte-ot Pokolvárba, az Angyali Börtönbe, hogy megszerezzék főellenségük mágikus kártyapakliját? És ki az a Maximiliam? És Missy?
"Erdei Tisztás vagy Nagyvárosi dzsungel, az élet sehol sem egyszerű. Ha példát veszünk Nyusziról és barátairól, akkor könnyebben elviselhető a mindennapok zordsága is. Ha Nyuszi és barátai ezt tudják, akkor talán mi is elleshetjük tőlük."
Dr. Szigeti Zoltán
"Ki lát jobban belénk, mint az orvosunk? Ki másra bízzuk legbelsőbb titkainkat, mint az orvosunkra? A jó orvos sosem szolgáltatja azokat ki - legfeljebb megírja. Közéleti és költőnagyságok - talán kalandvágyból - rábízták a szerzőre gyengeségeiket. Talán megbocsájtják, hogy közreadom!"
Dr. Szigeti Marcell Gábor
"Az 1950-es évek az osztrák-magyar határ kis falvában sem bizonyultak könnyűnek. Pinkaszentkereszten igyekeznek túljárni a hatalom eszén, így sem Zöldi elvtárs, a mindenható tanácselnök, sem Kárpáti ezredes az ÁVO-tól nem tudja megkeseríteni az életüket. Olyan hely ez, ahonnan még a Gonosz is az égbe száll, a termálvíz pedig feltör. A világháborútól a rendszerváltásig ámulhatunk a grófból lett harangozó, a műemlékvédelem ravasz főnöke, a magának ásató, kincset kereső körorvos és számos falubéli kalandjain. Talán úgy tesszük le a kötetet, hogy de jó lett volna itt élni!"
Dr. Szigeti Zoltán
"Minden egyes tapssal közelebb léptünk egymáshoz. Rájöttem, nem cél vagytok, hanem út. Amelyen együtt kell haladnunk. Az egész humor olyan, mint egy nagy építkezés. Ahol a mi feladatunk az alkotás.”
György Botond
A SZERZŐRŐL
1994. szeptember 17-én született Borzonton. Tanulmányait a Sövér Elek Szakközépiskolában folytatta, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és szociális munkás képző karán, Szociológia szakon végzett 2017-ben.
2011-ben nyerte meg a 8. Erdélyi Humorfesztivált, 2012-ben a Médiabefutó Tehetségkutatót. Két kisebb könyve jelent meg korábban, 2013- ban és 2014-ben. 2015-től az Erdélyi Humorfesztivál főszervezője.
Az Európa-selfie egy színdarab-esszé: színdarabként megfogalmazott elméleti mű, amely párbeszédeken, jeleneteken keresztül elemzi az Európai Unió Alkotmányának preambulumát.
A kiindulópontot a 2015. szilveszter éjjeli kölni tömegmolesztálások képezik, ezen alapulva az Európa-selfie a liberális demokráciák alapelveinek – szabadság, egyenlőség, jogállamiság – szatírája, kritikája.
A népi építészet Erdélyben is, akárcsak a népviselet, népszokások, népzene és néptánc, térben és időben egyaránt folyamatosan változott, és a XIX. század második felében több tucat sajátos arculattal rendelkező építészeti kistáj alakult ki. A földrajzi, társadalmi és etnikai szempontból is tagolt vidék sokarcú népi építészetéről egységes szemléletű, a folyamatok történeti és társadalmi hátterét is figyelembe vevő összegzés ez idáig nem készült. A kötet elsődleges célja Erdély nagy és kis tájegységeinek részletes ismertetése, illetve e sokszínűség kialakulási folyamatának, azaz a népi építészet differenciált fejlődésének bemutatása.
A szerző, Furu Árpád (1969) építőmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, néprajzkutató több mint két évtizede tanulmányozza Erdély népi építészetét. Eddigi munkássága szorosan összefonódott Torockó építészeti örökségének feltárásával és védelmével. Műemlékvédelemmel és népi építészeti örökséggel kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő írásai mellett önálló kötetekben dolgozta fel Torockó, Kalotaszeg és Udvarhelyszék népi építészetét.
A kötet a Teleki László Alapítvány társkiadásával, a Rómer Fóris Terv támogatásával valósult meg.
További támogatók:
Erdély Öröksége Alapítvány, RMDSZ - Communitas Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Pro Professione Alapítvány, Székely Nemzeti Múzeum
"Ardai Ildikó nagyon sokat tett azért, hogy fontos nemzeti örökségként tekintünk a festékes szőnyegre, munkássága példaszerűen mutatja, hogy a hagyományhoz miként lehet kreatív, alkotó módon,
tisztelettel és tudásvággyal közelíteni.
Szentimrei Judit Székely festékesek című tanulmánya 1958-ban jelent meg.
Ez a kis kötet ma könyvritkaság, megkerülhetetlen alapmű a néprajzosok és a szövést oktatók, tanulók körében.
Most azzal a közös céllal jelenik meg ez a könyv, hogy segítse a jövő alkotóit és kutatóit."
Lackner Mónika
Fő támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Művészeti Akadémia, RMDSZ - Communitas Alapítvány, Hagyományok Háza
További támogatók:
Tarjányi József, dr. Ardai György
Csíkszereda Kiadóhivatal, Landgráf Katalin, Szenczi Jánosné, Békés Megyei Népművészeti Egyesület, Fehérvári Kézművesek Egyesülete
Rómát leggyakrabban örök városként aposztrofálják, de nevezték már a világ közepének, minden út célpontjának, a keresztény világ fővárosának – s 1870-óta hivatalosan is viseli az egyesített Itália, vagyis Olaszország fővárosának a rangját és címét. Ugyanakkor, ha létezne ez a cím, a világ turizmusának fővárosi rangját is megérdemelné. Mert sok híres városa, sok gyönyörű épületegyüttese van a világnak. De olyan, ahol kétezer év művelődéstörténetét folyamatában lehessen szemlélni, ahol az ókori romoktól a múlt századi épületcsodákig minden stílus jelen legyen, csak egyetlen város van, s ez Róma. Együtt élnek itt a császárkor világbirodalmi épületei a kereszténység legszentebb hajlékaival és a huszadik század kavargó forgalmával, néha fülsüketítő zörejeivel. Aki világot akar látni, az nem kerülheti el Rómát. S aki egyszer ide beteszi lábát, egy életre szóló élménynyel gazdagodik.
Takács Gábor világjáró grafikus, aki Barcelonától Jeruzsálemen át Pekingig is eljutott, s látogatása színhelyein szerzett élményeiről metszetekben is beszámolt. Egy-egy város néhány tere, épülete ragadta meg fantáziáját, s egyéni módon örökítette meg őket. Már négy évvel ezelőtti kötetében is jelentős teret szentelt Rómának. De az örök város nem hagyta nyugodni... Most egész kötettel adózik az ott szerzett élményeknek.
„Pistike nem lett meseíró bácsi, hanem igazi író.
Felnőtteknek írt furcsa történeteket.
Pistikéből valóban István lett: Sigmond István (1936-2014).
Testvérem emlékére írtam ezeket a meséket...”
Sigmond Júlia
Murádin Jenő (1937) Harasztoson született. Az aranyosszéki faluban (ma Kolozs megye) apja, Murádin Lukács felekezeti, majd állami iskolai tanító volt. A család apai ágon több nemzedékre visszavezethetően örmény származású. Szamosújvárról költöztek Bonchidára, majd onnan Kolozsvárra. Felsőfokú tanulmányait 1958–1963 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, illetve a Babeş–Bolyai Egyetemen, a Történelem–Filozófia Karon végezte. Itt Virgil Vătăşianu professzor szakmai irányításával kötelezte el magát a művészettörténet mellett. Szerkesztőként dolgozott, majd egy ideig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet tanított. Művészeti írásaival 1963-tól jelentkezett folyamatosan. Kutatási területének a 19–20. század magyar művészetét választotta. Föltárásokat végzett a biedermeier kor alkotóinak munkásságáról (Barabás Miklós, Szathmári Pap Károly), a historizmus kora szobrászatáról (Fadrusz János, Zala György), a nagybányai művésztelep és a magyar avantgárd kezdetei tárgykörében. Több mint ötven önálló kötete és több száz tanulmánya jelent meg.
2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Kitüntetései: Németh Lajos-díj, 2001; A magyar művészetért érdemérem, 2002; Szolnay Sándor-díj, 2009; Debreczeni László-díj, 2009; Az EME Mikó Imre-díja, 2009; a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-érme, 2009.
A könyv támogatói:
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány
MissionArt Galéria
Nagy Olga (1921–2006) mesegyűjtő, néprajzkutató, szépíró sokszínű, gazdag életművének egy megkésett
darabját nyújtjuk át az olvasónak. Ajánljuk mindazoknak, akik ismerik és tisztelik a szerző tudományos munkásságát, s azoknak is, akik szívesen vállalkoznak arra a kalandra, amit egy könyv elolvasása jelent.
Olyan regényről van szó, amelyben a társadalom már túl van a magántulajdon felszámolásának, a meghurcoltatások, az ideológiai nevelés bevezetésének traumáján; már nyilvánvaló, hogy a torzulások megítélése, az igazság kimondása visszaszorult a privát beszédbe, az emberek közötti szövetségkötés stratégiája lett. Az ifjúsági munkásszövetség, a párt tagjai között még vannak jó szándékú, becsületes, meggyőződéses, a közös jövőben hivő fiatalok, de a vezetők között már sokan képzetlenségüket, alkalmatlanságukat palástolják, bosszúállást és elvtelen szelekciót gyakorolnak a kezükben lévő hatalommal.
A két főszereplő az országos női magazin szerkesztője és riportalanya. Mindketten fiatalok, mindketten bizakodóak, mindketten megvívják harcukat az értetlenkedőkkel és az önkényeskedőkkel.
Erdély földje alatt több ezer év történelmének tárgyi emlékei nyugszanak. Románia régészeti örökségének mintegy fele ma Erdély területén található, amelyet közel két évszázada kutatnak rendületlenül a régészek és történészek. Olyan örökségről van szó, amelynek számos emléke egyedülálló a világon. Verespatak római aranybányái, a dák várak vagy középkori erődített templomaink világörökségi kincseink, amelyeket – a föld alól előkerülő apró cserépdarabokkal és kőfaragványokkal együtt – személyes örökségünkként kell tisztelnünk.
A kötet célja, hogy meghonosítsa Erdélyben a külföldön már nagy sikernek örvendő közönségrégészet műfaját: párbeszédet kezdeményez nagyközönség és régészet között, elősegítve egy olyan, régészeti
örökségünk iránt érzékeny és felelősségteljes társadalom létrejöttét, amelynek léte elengedhetetlen a régészet XXI. századi fennmaradásához.
T. Szabó Csaba kolozsvári ókortörténész, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Doktori tanulmányait 2012–2016 között az erfurti Max Weber Kollégiumban és a Pécsi Tudományegyetemen végezte. Főbb kutatási területei Mithras római kultusza, a római Dácia vallástörténete és az erdélyi régészet története. Tudományos munkássága mellett 2009 óta rendszeresen közöl ismeret-terjesztő munkákat régészeti, kulturális örökségvédelmi és közéleti témákban is.
Baka Dorottya Kézdivásárhelyen született, majd Budapesten tanult angol-esztétika, és művészetterápia szakon. Egyetemi évei alatt folyóiratokban, antológiákban, hangoskönyvekben publikált, majd 2016-ban megjelent első önálló regénye Budapesten P.T. Soredo: A sebész ágya címen.
Egyre eluralkodó cyber világunkban mindannyiunk előtt felmerülhet a lehetőség, a technika szörnyetegének elhatalmasodása, elmosódnak a határvonalak valóság és projekció között, ezért a történet egy aktuális szorongást fogalmaz meg: a virtuális akarat hatalomátvételét a szabad akarat felett.
A könyv univerzális személyiségfejlődési utat jár be, kollektív tudatalattink közös komplexusait és vágyait jeleníti meg, így minden egyes olvasó személyre szóló értelmezési lehetőséghez jut, mégis mindannyian összekapcsolódnak egy kultúrákon, helyen és időn túlmutató, eredendően ösztönös és ősi élményben."
Baka Dorottya
"2012-ben megjelent a „DIALOGO” (Párbeszéd) című kötetem, melyben eszperantóul írott versem – hála
segítőkész eszperantista barátaimnak – 52 különböző nyelvű fordításban is olvasható. Akkor nem gondoltam arra, hogy ennek lesz még folytatása is. Aztán 2016 decemberében megszületett a „DOLORO”
(Fájdalom) című vers és ez év tavaszán az ötlet: „mi lenne, ha…?”
A „DIALOGO” fordítói közül, sajnos, többen meghaltak, mások megöregedtek és nem vállalták az újabb fordítást. Így új munkatársakat kellett keresnem a régiek mellé.
A „DOLORO” – az eredetieszperantó vers mellett – még 54 nyelven olvasható.
Őszinte és hálás köszönet önzetlen segítséget nyújtó barátaimnak!"
Sigmond Júlia
„A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek vagy éppen hányatott sorsú arosztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk. A velük folytatott beszélgetések szerkesztett változatát gyűjteményes formában tárjuk az olvasók elé. Reméljük, sorozatunk harmadik kötetét azok is érdeklődéssel forgatják majd, akik élőben hallhatták az egyes beszélgetéseket, és kedvet kapnak hozzá, hogy történeteiket ők is megosszák velünk!”
Laczkó Vass Róbert
A gyűjtemény, amelyet az érdeklődő most a kezében tart, egyszerű és érdekfeszítő kísérleteket tartalmaz és ajánl nemcsak a 9-14 éves korú fiataloknak, hanem a velük foglalkozó pedagógusoknak, szülőknek is.
A kísérletek gyakorlatba ültetése során a diák élményszerűen találkozik a tudományokkal, felfedi és megérti a természet törvényszerűségeit, megtapasztalja és átéli a megismerés és megértés örömét. A kiskönyv anyaga két – előzőleg megjelent – gyűjtemény folytatását szolgálja, sok esetben ismert (vagy akár kevésbé ismert) kísérleten keresztül teremt lehetőséget a természet csodás titkaiba való betekintésre, ezzel együtt az ismeretszerzésre is.
LUPESCU KATA 2002-ben született Budapesten, egyéves kora előtt azonban Kolozsvárra költözött a szüleivel. Jelenleg a Báthory István Elméleti Líceum diákseregét gyarapítja. A Kalózlány megírásához hatodikos korában, 11 évesen látott hozzá.
CHARLOTTE NAFTALIEN, a pisai nemes lány ismeretlen helyen ébred, kezével az ágyhoz bilincselve. Mégis kik rabolhatták el éjnek évadján? Hamarosan rádöbben, hogy a hírhedt Sekk-Rooial kalózhajón van, és mindenki meg akarja győzni, hogy ő a legendás kalózok, Albert és Bloom Turquise lánya. És ezzel kezdetét veszi egy veszedelmekkel teli utazás egy rejtélyes végrendelet nyomában,mely sok mindenre fénytderíthet, de ugyanakkor pusztulást is hozhat rájuk. Ahogy bennebb hajóznak a Moon-Barnacle-tengeren, egyre több sötét titok kerül felszínre, ami Charlotte származását illeti, kiderül, hogy az igazi kalózoknak nem csak egy életük van, és hogy létezik egy hely föld és menny között, ahol az életművészek élnek.
A Kalózlány: Végső kezdet a szó nemes értelmében vett ifjúsági kalandregény.
Ha angol nyelvterületen kerülne kiadásra, a young adult fantasy kategóriába tartozna, ugyanis a serdülő olvasóréteget célozza meg, a történet pedig a felnőtté válásról szól. Lebilincselő sztorival, szikrázó párbeszédekkel és nem utolsósorban az írói fantázia olyan sziporkáival, mely oldalról oldalra egyik bámulatból a másikba ejti az olvasót.
Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, a Házsongárd Alapítvány üv. elnöke, a Házsongárdi temető közismert krónikása ezúttal Kolozsvár még kevéssé kutatott hat sírkertjébe vezeti el az olvasót. A Házsongárdi új temető az első világháború végétől fogadja be a halottakat. A Kismezői temető majdnem egyidős a házsongárdi történelmi sírkerttel, de alig találhatók benne patinás sírok, viszont a hóstátok emlékét őrzi.
A négy zsidó temető egy külön világot rejt magába. Az utóbbiaknak nem csak leírását, hanem szokásait és hagyományait is megismerheti az olvasó.
Ez a kötet teljessé teszi a kolozsvári múlt temetőkbe rejtett világának a feltérképezését.
"Olvasótársam, ki azt hiszed, könyvet nyitottál ki, elárulom neked, hogy kincsesláda fedelét emelted fel. Benne sors-ékszerek, melynek gyémántjai megváltó áldozatokon csiszolódtak, ércei lélek-kohóban olvadtak. Tulajdonosuk a Szerző, kinek feléd nyújtott lélektenyeréről azt veheted át belőlük, amit élményeid és kérdéseid időszerűvé tesznek. Olvass a szíveddel! Bátran pillants bele a Szerző álarc nélküli arcának tükrébe, „láss, ne csak nézz!”, a többi majd magától történik meg. Folyamatosan, mindaddig, míg le nem csukod a kincsesláda fedelét. Tükörképed pedig azután is, kitörölhetetlenül, veled marad."
Nagy Ibolya
Franz Hodjak író, költő, műfordító 1944-ben született Nagyszebenben. 1992-ben, az utolsó kivándorló szászok egyikeként hagyta el hazáját és választott városát, Kolozsvárt. Az Echinox önképzőkör, illetve az általa megjelentetett háromnyelvű irodalmi lap oszlopos tagja, 1970–1992 között a Dacia Könyvkiadó német szerkesztőségének vezetője. Irodalmi munkásságáért számos díjjal tüntették ki Németországban, ezek közül a fontosabbak: Georg Maurer-díj (1990), Ingeborg Bachmann-díj (1990), Andreas Gryphius-díj (1992), Nikolaus Lenau-díj (1996), Drezda város írnoka cím (2002), a Németországi Schiller Alapítvány díszoklevele (2005), Erdélyi Szász Kultúrdíj (2013). 2015-ben Kolozsvárott, a Transilvania Könyvfesztivál keretén belül megkapta az Echinox lap német szekciójáért járó díjat. Jelenleg Usingenben él, szabadúszó író.
"Az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő, erdélyi-romániai fejleményeket taglaló idő- és térbeli utazás ez a könyv.
Szereplői a győztesek: a sok megkínzott, meghurcolt, jeltelen tömegsírokba gyilkolt, börtönbe, Gulagra
s pusztulásra ítélt Dávid. Akiket a forradalom szele s a megtorlás ökle megcsapott. Akik túlélték, és ma
kálváriájuk stációihoz visszatérve e kötet lapjaira mondják történetüket. Emlékeznek ama gyönyörű október végi, november eleji napokra, szabadságálmokat szövögető pajtásokra, rácsok mögé vetett bajtársakra, börtönökre, román Gulagra, méltóságra és megaláztatásra, csaholó ebekre, emberséges és
embertelen emberekre, reményre és kétségbeesésre, zsebkendőnyi tiszta kék égre és föld alatti sötétzárkákra, akkor szertefoszlani látszó, ma már beteljesülő álmokra.
Arra, amit akkor beléjük fojtottak, de emlékezetükből kitörölni soha senki nem tudott.
Arra, hogy: Volt egyszer egy ’56."
Benkő Levente
másik asztalnál
mindig így szól a rigmus
átkozott közel
hiába várja
billegő verslábakon
már sosem jön el
hajnalra senki
nem marad csak álom csak
ő s az asztalok
nyüszít lepusztult
éjszakákból ahol a
másik én vagyok
eső sziporkáz
odakint és villog mint
gyémántreszelék
szívemen dobol
s én hallgatom e táltos
ősz költészetét
„Rád pirosítom a dalt” – írja egyik versében Laczkó Vass Róbert, és amennyiben sikerül, ez valóban „felix culpa”, boldog bűn. A költő pedig mi más, ha nem egy boldog bűnös? Egy kulturált, lendületes, problémákkal és érzékenységekkel teli bűnös, aki éppen azért boldog, mert ilyen."
Demény Péter
A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták – olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk.
A velük folytatott első tíz beszélgetés szerkesztett változatát sorozatindító kötetbe szedve mutattuk be 2015 augusztusában. Most újabb tizennégy beszélgetést ajánlunk az olvasók figyelmébe. Reméljük, érdeklődéssel forgatják majd a Nyitott szemmel II. kötetének is a lapjait!
A Libzár és a Föld két kiváló író, Sigmond Júlia és Sen Rodin eszperantóból fordított tudományos-fantasztikus regénye.
A Libzár a Föld ikerbolygólya a PU44422 galaxisban. Egyúttal e bolygó egyetlen szigete is, amelyet végtelen óceán vesz körül. Négy kantonra oszlik: (a Libzári Államszövetségbe tömörült) Nigraburgra, Taulagopra, Mataginra, valamint Vanavárra. A Föld és a Libzár többek között szoká-saikban, törvényeikben, technológiai és lelki képességeikben külön-böznek egymástól. Az élénk fantáziával megírt regény nemcsak a földlakók és a libzáriak életét és körülményeit írja le s követi kalandjaikat drámai események egész során keresztül, hanem meglepő módon össze is kapcsolja őket egymással.
A „törvény szorításához” való viszonyulásban Szék az az eset, amelyben „a hagyományőrzés tökéletesen azonosul a közösség értékrendjével”. A hagyomány tekintélyét, az új hatások hagyományának való alárendelését, a világjáró székiek falujukhoz való ragaszkodását Nagy Olga folyamatosan hangoztatta és példázta. A „széki modell” megírásakor korábbi terepmunkáira hagyatkozott. A rendelkezésre álló források alapján az 1980-as évekig követte a falu társadalmának értékrendjét és mentalitását.
Aki ismeri Nagy Olga életművét, a jelen kötet olvasása során ismerős gondolatokkal találkozik. A szerző úgy érezte, hogy Széknek, a Székre folyamatosan zarándokló fiatal generációnak és a szakmának egyaránt tartozik ezzel az összefoglalássa.
Napló és dokumentum is, igen, nyilvánossá tett beszámoló a szerző napjairól, állapotairól, hangulatairól.
Sokféleképpen olvashatjuk tehát, önmagunk tükörképét keresve benne – és persze azt az arcot, amelyik rezdüléseivel segít át bennünket egy-egy teljes évünkön, hogy aztán minden újrakezdődhessen.
"Nekem, ha már erről van szó, nincs világnézetem. Nincs is szükségem rá. Ellenben az egész világot, annak minden jelenségét szeretném megérteni, és mindazt magamévá tenni a külsőleg ellentétes irányok igazságai közül is, ami a magasabb értelemben vett emberi létet, az igazi emberséget szolgálja. Az egésznek Krisztus mint Megváltó-Isten és mint a világ tanítója az evangéliomban adja meg az alapját." Nagy Ödön, 1937. január 8.
A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek – vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.
Olyan emberek, akik látni, láttatni, megérteni és megértetni szeretnék az ezerarcú világot, amelyben élünk. A velük folytatott első tíz beszélgetés szerkesztett változatát sorozatindítónak szánt kötetbe szedve ajánljuk most az olvasók figyelmébe. (Laczkó Vass Róbert)
"Tulajdonképpen az van, hogy annyiféle beszélgető-könyvet olvashatunk mindenhol, hogy az a gondolatom támadt: kutyás beszélgető-könyvet is lehetne csinálni. Ez azért jutott az eszembe, mert a férjem kutyaportrét festett a nővéremék számára, és valahogy ez a két dolog összeállt bennem: kutyaportré és beszélgető-könyv. Habár nem vagyunk kutyatulajdonosok, nagy kutyabarátok vagyunk, és a nővérem kutyáinak pártfogói és rajongói. A könyvben 15 kutya és gazdija szerepel plusz 1, tehát összesen 16, mert a borítón lévő kutya gazdája írta az előszót. ... A kulcsember nem én vagyok, hanem a férjem, aki rajzolt, mert tulajdonképpen a rajzok nélkül ez a könyv nem volna annyira vonzó. Beszélgetni könnyebb, mint rajzolni..."
Nagy Ibolya, a könyv értelmi szerzője (részlet a Kolozsvári Rádióban elhangzott interjúból)
És akikről szó van:
Fóriak Éva, kutyája Charly
Nagy István, Fifi
Csűrös Éva és Vadas László, Bátor
Kiss Gábor, Dorka
Kulcsár Szabolcs és Balázs Borbála, Alfi
Molnár Levente, Dzsumbuj
Gergely Balázs, Döme
Gáspárik Attila, Platón
Kallós Zoltán, Buksi
Szakáts István, Bori
Dósa Gerő és Tamás Emese, Essy
Szilágyi Szabolcs és Forrai Szerénke, Gimli
Nagy István és Annamária, Mancsó
Sándor Árpád, Golyó
Bogdán Zsolt, Angyal
+ Horváth Erika, Lizi
A madarak a természetbarátok kedvencei. Szemet gyönyörködtetően színesek, bámulatosan énekelnek, röptük lenyűgöző, és ami talán a legérdekesebb: viselkednek. Udvarolnak, viaskodnak, játszanak — hozzánk, emberekhez hasonlóan.
A madarak megfigyelésének első lépése a fajok helyes meghatározása, ehhez kíván segítséget nyújtani ez a könyv. A fajok többsége tavasszal és nyáron ölti magára legszínesebb tollruháját, amikor mi magunk is a legtöbbet járunk a természetben. Ebben az időszakban azonosíthatjuk őket a legkönnyebben, így a határozást segítő színes táblák is csak a nászruhában mutatják be a fajokat. Az illusztrációkat kísérő szöveg röviden ismerteti a lényeges határozóbélyegeket, jellegzetes élőhelyet, szaporodást, vonulást, éneket és hangokat, illetve a védelmükhöz szükséges tudnivalókat.
Összesen 114 gyakori fajt mutatunk be, amelyek mezőgazdasági területeken, települések közelében vagy erdőkben élnek.
Kötetünk több mint 120 fényképen ragadja meg a Valahol Európában című musical kolozsvári előadásának előkészületeit, az első olvasópróbától egészen a bemutatóig – és mint a mesében, még azon is túl. Elsősorban az előadásban szereplő 33 gyerek munkáját követi nyomon, de a felnőttek partnerségét sem téveszti szem elől.
Mindenkit, aki belelapoz kötetünkbe, arra biztatunk, hogy tapasztalja meg személyesen is a Trógeregyetem 33 hallgatójának csodálatos munkájából és őszinte mosolyából fakadó szeretet-élményt! (Laczkó Vass Róbert)
1944. június 2. fölöttébb gyászos nap Kolozsvár történetében. Annak ellenére, hogy a jóformán az egész világot sújtó második világégés szempontjából elhanyagolható csekélység volt mindaz, ami akkor itt történt, nekünk, kolozsváriaknak fájdalmas, komor eseményként maradt meg emlékezetünkben. A többi, 1944. évi pusztulással, pusztítással együtt.
Hét évtized telt el azóta. A háború után született nemzedékek a szemtanúktól, túlélőktől hallottak erről a napról. Az idő múlásával azonban az akkor történtek emléke mindinkább elhalványul, a kortársak, túlélők száma fogyatkozik. Az emlékezők, akik 1944-ben, néhány kivétellel húsz, sőt tíz év alattiak voltak, ma idős emberek. A náluk idősebbekhez hasonlóan, nemsokára ők is magukkal viszik mindazt, amit akkor átéltek, s amire emlékeznek. Ezért úgy véltük, itt az ideje, hogy mindebből, amit csak lehet, mentsünk meg, elsősorban a jelen, nemkülönben az utókor számára is.
A könyv CD-mellékletet tartalmaz.
A kötet írásait a szerző adja elő, sajátos muszkai stand-up stílusban.
„A Hargitán akkora hó vót, hogy a varjak es csak guggolásba repültek, hogy a fejüket az égbe bele ne verjék, de ez nem vót elég, mert júniusban az idő egy cseppet megengedett s olyan árvíz lett, hogy a Csíkszépvíz–Csíkszereda járaton a sofer a buszt állva vezette, hogy meg ne fulladjon, s az emberek mind a kalaptartón ültek.”
A modern erdélyi magyar grafika káprázatainak mestere, Cseh Gusztáv 1934-ben született Kolozsváron. Páratlan rajztehetsége már karikatúráiban, könyvgrafikusi működésében is megmutatkozott, nevét mégis első, 1965-ös kiállítása tette közismertté: ettől kezdve a „kolozsvári grafikai iskola” meghatározó alakjaként tartották számon. Az erdélyi magyar művészeti hagyományt a szürreális, az abszurd és a groteszk világát idézve kora európai modernségének nyelvén beszélte el. Tehetsége úrrá lett a szétbomlott világon, mert az össze nem tartozó dolgokat képi egységbe tudta tömöríteni. Alkotásaiban nyoma sincs a közép-európai alkotók félszegségének. Olyan egyénien elegáns, drámai, és mégis kalandosan játékos, nagyvilági univerzumot teremtett, amivel gyökeresen újat hozott Erdély egész művészetében.
A képeskönyv gondos áttanulmányozása után megőrzendő emlék maradhat Kelemen Lajos fényképek, rajzok és festmények hordozta alakja, képmása, jellegzetes test- és fejtartása.
Ne csak őrizzük, hozzá méltó módon adjuk tovább vele kapcsolatos ismereteinket, a mi szégyenünk volna, ha lenne olyan hazánkfia, aki nem ismeri nevét és munkásságát.
Torockó, az egykori bányaváros, sziklák közé ékelt páratlan szépségű faluképével, építészetével és néprajzával méltán pályázik a Világörökség megtisztelő címére. Népének szellemi öröksége és anyagi műveltsége az erdélyi néprajzi irodalomban eddig is kitüntető figyelmet kapott. Amiről viszont alig esett szó: a képzőművészeti ábrázolások gazdagsága és sokfélesége.
Jelen könyv erről nyújt tájékoztatást, képben és szövegben, fölsorakoztatva a Székelykő alatti régió, Torockó és Torockószentgyörgy művészi megörökítésének tárgyi emlékeit. Közel két évszázad képzőművészeti alkotásai tárulnak föl az érdeklődők előtt a romantika korától máig.
„És éppen ezen véghatárainkon fekvő legérdekesebb terület, a szép Székely föld az, mely legkevésbbé van ismerve, melyről önmagunk is legkevesebbet tudunk. Égető szükséggé vált tehát annak felkutatása és ismertetése” – e sorok Orbán Balázs Székelyföld leírása című, nagy hatású munkájának 1868-ban, Lengyelfalván írt bevezetőjéből származnak. Az égető szükséget a népi építészet terén még ma, majd másfélszáz évvel később is érezzük. Mert nem létezik egyetlen olyan tudományos igényű mű sem, mely összefoglalná a népi építészetét ennek az „ország az országban” vidéknek, vagy akár az olyan kisebb területeknek, mint a székek. Ezért fontos, hogy kisebb és sokszor nagyon lényeges és alapos rész-feldolgozások után elkészült ez a kötet – Udvarhelyszék népi építészete.
Kalotaszeg a népi építészet terén is valami sajátosat produkál – a XX. század első évtizedeiben, amikor a Kárpát-medence más térségei már igyekeznek a hagyományostól, a parasztitól eltérő mintákat, a városok elővárosai kisegzisztenciáinak polgári-pallér építészetét követni, itt egy új, mondhatnánk hangsúlyozottan népi építészet alakul ki.
Egy olyan, amelyik befogad és ugyanakkor példákat szolgáltat. A magyar szecesszió Lechner Ödön nevével fémjelezhető első nemzedéke a népművészetből elsősorban díszítőmotívumokat vett át, melyeket főleg Huszka József székelyföldi búvárkodásából ismertek meg.
A későbbiekben a gödöllőiek éppen úgy, mint Kós Károly és köre, az „erdélyi fiatalok”, Kalotaszegről transzponálták immár nemcsak a népművészeti, de a népi építészeti formákat is.
2011-ben megjelent a DIALOGO (Párbeszéd) című versem a BELETRA ALMANAKO (Szépirodalmi Almanach) Amerikában megjelenő eszperantó nyelvű lapban.
Férjem lefordította olasz, majd két barátom magyar és román nyelvre. A három fordítást olvasván, bizarr ötletem támadt: lefordíttathatnám a versemet más nyelvekre is.
A Nemzetközi Eszperantó Szövetség delegátusainak és jó barátaimnak köszönhetően jelenhetett meg ez a kötet, melyben 52 nyelven olvasható a vers, amit a világ minden táján élők fordítottak le saját anyanyelvükre. (Sigmond Júlia)